A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Idei első teljesítménytúránk volt ez. Hárman indultunk, de a juhi nem nevezett, csak úgy eljött velünk. Nem szaroztunk, egyből a leghosszabb távon indultunk el.
Reggel a rajtban hosszú volt a sor, csak fél óra múlva tudtunk elindulni. Jó idő volt, és ezen a hétvégén nem hirdettek meg sok túrát. Bemelegítésként az Ördögoromra kellett felkapaszkodni, ahol meg is kaptuk az első pecsétünket. Itt még sokat fényképeztünk, nem is voltunk olyan gyorsak. Az eldobált tejeszacskók és traktorgumik között átverekedtük magunkat a Széchenyi-hegyre, ahol már a második pecsétünket is megkaptuk. Sőt, kis gyaloglás után, a Normafánál már a harmadikat is. Pedig alig jöttünk, még 10 km-en belül voltunk. Innen indultak a 20 km-es távon indulók, ami nagyjából megduplázta a résztvevők számát. Ha hozzávesszük, hogy Budapest határában voltunk, és sokan csak úgy is feljöttek ide kirándulni, el lehet képzelni, mekkora tumultus volt az erdőben.
Nem pihentünk, rögtön indultunk is tovább. A Hármashatár-hegyre nem mentünk fel teljesen, csak a TV-toronyig. Messziről lehetett hallani, hogy süvít a szél a torony körül. A Virágos-nyerget a Guckler-úton közelítettük meg. Itt már leültünk kajálni kb. negyed órára. Én abszolút nem voltam fáradt, szabolának a múltkori tekemeccs óta fájt a lába. Ez most is előjött, de inkább csak emelkedőkön. Szerencsére innen Solymárig csak minimális emelkedő volt, viszont az út annál unalmasabbnak ígérkezett. Kicsit előrementem, a többiek pár perccel voltak lemaradva. De rohadtul untam ezt a szakaszt, lehet, hogy csak azért, mert egyedül voltam. Viszont egész jól mentünk. A többiek megvártak, amíg felmentem a Szarkavárhoz fényképezgetni.
Solymáron zsíros kenyér volt a kaja, és ez volt a 20 km-es táv célja is. Sokan így nem jöttek tovább. A kocsmában is pihentünk, még volt előttünk két nagyobb hegy, azok előtt kellett a kóla, meg egy kis zsíros deszka. Solymáron hosszú emelkedő jött, előbb solymári utcákon, majd az erdőben. Félúton megvártuk szabolát, aki kicsit lemaradt, majd miután megette juhi utolsó agar-agaros banános csokiját továbbmentünk, de már látszódott az emelkedő vége. A Zsíros-hegyre felérve tulajdonképpen már be is értünk Nagykovácsiba, de még pár km-t kellett ügetni a templomig, ahol a következő pont volt. Juhi itt kiszállt, ő ugye nem nevezett, bár a 30 km-es résztávot megcsinálta. A 63-as buszt választotta inkább.
Ahhoz képest, hogy eddig tömeg volt, innen alig találkoztunk valakivel. Néha el is gondolkodtunk, hogy nem rossz úton jövünk-e. 15 km volt hátra, és 4 óránk a szintidőből. Hacsak nem történik valami extrém dolog, akkor megcsináljuk a túrát, és már csak a Nagy-Kopaszra kellett felmenni. Ez egy kicsit nehézkesen ment, szabola ki volt kicsit merülve. Viszont egy órán belül fent voltunk, amit kicsit azért furcsáltunk, mert elvileg 5 km-re van a falutól. Tovább is elég jó tempóban haladtunk, le a hegyről, majd tovább a Hosszúhajtási-kőbánya felé. Itt már nem volt gond szabolánál sem, csak én kezdtem egyre inkább úgy mozogni, mint aki be van szarva. Szerencsére a talpam nem fájt, és tudtuk tartani az 5 km/h körüli tempót. Már nem álltunk meg sehol, és több, mint egy órával a szintidő előtt beértünk a célba. Persze, lámpázni sem kellett, de ha akartunk se tudtunk volna, mert nem hoztunk magunkkal. Jól sikerült a túra, nem is fáradtunk el olyan borzalmasan, bőven beértünk időben, és útközben sem kellett aggódni ezen. Az útvonalat nem lehetett eltéveszteni, és nekem az is tetszett, hogy sok ellenőrző pont volt útközben. Viszont a kitűzőn 2006-os évszám szerepel.
Galéria
Kitűzők, oklevelek, egyebek
