A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Jó régen nem voltam már teljesítménytúrán, ahogy krichard és juhi sem. Elhatároztam, hogy ha törik ha szakad többet fogok túrázni, mint tavaly. Ezért is kerestem egy egyszerű, rövidke túrát a környéken. Meg is találtam ezt a 10 km-es sétát Visegrádon. Ez tulajdonképpen egy városi séta volt, persze nem a könnyebb fajából való
Hárman mentünk, juhi is jött. 8-tól 10-ig lehetett indulni, de nem szerettem volna félbevágni a napomat, így már 3/4 8-kor úton voltunk. A startot nagyon hamar megtaláltuk és 8.35-kor már el is indultunk. Jópár indulóval találkoztunk a rajtban de szinte mindenki a hosszabb,25 km-es távon indult. Közülünk én voltam a legrosszabb kondícióban és ezért nem is akartam volna a hosszabb távon indulni; egy év kihagyás és pár kiló plusz után a rövid nekem ideálisnak ígérkezett.
Először a királyi palota felé vitt az utunk. A városban alig járkáltak, pedig már lassan kilenc óra körül járt az idő. Miután \”elmellőztük\” a királyi palotát, a Salamon torony felé vettük az irányt. A túrán kapott itinerbe most nem pontőrök pecsételtek, hanem kérdésekre kellett megadni a választ (a rövidebb táv tulajdonképpen visegrádi nevezetességek felkereséséről szólt). Az első ilyen kérdésre a választ a Görgey-lépcső közepén található emléktábla adta meg. Mivel egyinkünknél sem volt ceruza, toll ezért lefényképeztük a választ és mentünk tovább. Felkapaszkodtunk a Salamon torony aljához, majd a farácsos kapun keresztül tovább haladtunk. Most már kiértünk a vérosból és pár méter megtelte után elindultunk a fellegvár felé. Az út eleinte meredek volt, majd belankásodott. Beértünk az erdőbe, hát jó rég nem jártam ilyen helyen:)
Lassan kapaszkodtunk felfelé, egyáltalán nem volt sietős az utunk – 5 óra volt a szintidő – nameg nem is tudtam volna gyorsabban haladni. Azért egy év kihagyás az nagy idő. Aznap sütött, de mivel a hegy északi oldalán kapaszkodtunk felfelé, végig árnyékban haladtunk. Útközben meg kelltt állnunk a Görgey-bércnél, mert a második kérdésre itt találtuk meg a választ. Ezután végigkapaszkodtunk a szerpentinen és nemsokára felértünk a Nagy-Villám alatti parkolóba. Innen már csak pár métert kellett megtennünk a séta legmagasabb pontjáig, magához a kilátóig. Itt is megkerestük a harmadik kérdésre a választ, majd visszafelé indultunk. A Fellegvár parkolójánál volt az utolsó előtti kérdéshez tartozó válasz és itt a parkolóba egy padra ülve táplálkoztunk a napsütésben:)
Erre a túrára nem hoztam magammal a hátizsákomat, de így is eléggé megizzadtam., mert persze megint nem normálisan öltöztem fel. Poló, pulóver, polárbélés, széldzseki, meg is szívtam, mert elég hamar leizzadtam. Negyedóra múlva indultunk tovább. Tudtuk hogy már csak egy kérdés van hátra, azonban kb. most tartottunk a túra felénél, úgyhogy még volt hátra 5 km. Lebandukoltunk vissza a városba, elmentünk a szikába vájt kiskápolna, majd a stációk mellett, és kb. 150 méterre a céltól értünk vissza a város fő útjára.
Innen hosszú séta következett egészen ki az Apátkúti- völgyben található fűvészkertig. Ott találtuk meg az uotlós kérdésre a választ és most már csak vissza kellett térnünk a startba, azaz a célba. A túrán nem volt kötelező útvonal, mindenki arr mehetett amerre szeretett volna, mi viszont nem láttuk értelmét, hogy eltérjünk az itinerben, elég viccesen leírt útvonaltervtől. Így hát a fűvészkerttől, nem a műúton iondultunk visszafelé, hanem a Mátyás-bérc irányába indultunk. Egy rövidke emelkedő után elértük a város másik végét. Hétvégi házak között haladtunk, majd beértünk a városba. Innen már csak pár száz métert kellett megtenni a célig.
Marha béna időt mentünk, de nem lényeges. Nem ez volt a fő. Jó túrán vetünk részt, és az időjárás is a kegyeibe fogadott minket. Mi értünk be elsőként a célba – nem volt nehéz-, átvettük a díjazást, majd ettünk pár szelet zsíroskenyeret és indultunk haza. Ja igen. Ezzel a kirándulással idén máris eggyel több teljesítménytúrán vettem részt, mint tavaly:)
Kitűzők, oklevelek, egyebek
