A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Szombatra jó idő ígérkezett, már rég voltam túrázni és sikerült egy olyan túrát találnom, amelyen kisgyerekek is indulhatnak köszönhetően az igen baráti 3 és 6 kilométeres távnak. Gondoltam ez jó lenne a kisfiúnak, úgyhogy szombat reggel felkerekedtünk és elmentünk Gyöngyöspatára a Patai Mátra teljesítményútra 6 kilométeres távjára.
A 3 km-es szerintem rövid lett volna, a 18-as pedig már hosszú, úgyhogy maradt a 6 km. Olyan 8 körülre értünk oda, már rendesen sütött a nap. Az iskolában kellett nevezni, befizettük a nevezési díjat átvettük a két itinert, majd elindultunk. A rövidke túra két körből állt, az első szakaszban fel kellett menni a Kecske-kőre. A házak között indultunk lefelé, már elég meleg volt, gondoltam mi lesz itt később. Megegyeztünk Vencellel hogy a túrán ő fog fényképezni végig. Csinált is már az elején jópár képet.
Átkeltünk a patakon, majd elindultunk felfelé a hegyre.A túrára 5 óra szintidőt adnak, úgyhogy ez a táv tényleg gyerekeknek is simán vállalható. Az elején elég jól mentünk, beszélgettünk, próbáltam szóval tartani a kisfiút, ne jusson eszébe hogy unja, vagy hogy fáradt. Hősiesen trappolt felfelé, szerencsére nem volt teljesen napos a terep, mert alacsony fákkal borított részen haladtunk. Az utolsó 300 méter volt a nehéz, mert már elege lett, de becsületére váljon, hogy segítség nélkül felértünk a csúcsra. Itt kaptunk egy pecsétet és Vencel még süteményt is vehetett a pontőr néni dobozából. Kivett két cukros teasüteményt és indultunk lefelé. Innen vissza kellett menni a faluba. Abban állapodtunk meg hogy viszem, de végülis a saját lábán indult lefelé. Az utolsó 300 méteren már a nyakamba vettem, ez egy kis felüdülés volt számára.
A mélypont nagyjából a túra felénél volt, itt egy kicsit elfáradt, kicsit elkedvtelenedett, de azért mentünk tovább, elkezdtük a második szakaszt, amely a Várhegyre vezetett fel. Ez egy alacsonyabb magaslat volt, közvetlenül a falu felett. Itt is vittem egy kis szakaszon, de az emelkedőn egyedül jött fel. Fent pecsételtünk és innen már csak vissza kellett mennünk a startba.
Leértünk a hegyről, vissza a faluba, és egy nagyon aranyos kis pincesor mellett haladtunk el. A patakot ide – oda keresztezve mentünk végig az utcán, majd végül beértünk az iskolához. Átvettük a kitűzőket, pihentünk egy kicsit és indultunk haza. Nagyjából 3 óra alatt tettük meg a távot, 11 körül értünk be, és a nagy melegben már az autóban ültünk.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
