Stenar

Túraparaméterek

A túra hossza

11 km

Szintkülönbség

1500 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Stenar – 2501 m

Indulás

07:00 Aljazev Dom

Útvonal

Aljazev Dom -> Stenar -> Aljazev Dom

Érkezés

14:30 Aljazev Dom

Résztvevők

szabola, juhi, krichard, feherb

Időjárás

Túlnyomóan napos, gomolyfelhőkkel, csapadék nélkül.

Visszamentünk a Júliai-Alpokba, hogy megcsináljunk két hegyet, amit annak idején egyszer már félbehagytunk. A főfogás természetesen a Triglav volt, de előtte mintegy bemelegítésként a Stenar-ra is felugrottunk. Az első próbálkozás még 2006-ben volt, havas körülmények között, és nem sikerült feljutni a csúcsra. Most is ugyanazon az útvonalon próbálkoztunk. A régi leírásban lévő képeket össze lehet hasonlítani a mostaniakkal, vannak rémisztően hasonlók, csak a régebbieken több a fehér szín 🙂

Az Aljazev háztól indultunk, kb. 1000 m magasról. Az eltelt 8 év alatt fizetőssé tették a parkolót itt. Mire ideértünk reggel 7-re, teli volt a parkoló, de a legtöbben a Triglavra mentek fel. Csak páran jöttek ugyanazon az úton, mint mi, de ők természetesen le is hagytak minket. Az út nem könnyű, de nem is fosós. Inkább sokáig tart a meredek szakasz. Még az erdőben van egy leágazás arról az útról, ami a Triglavtól nyugatra lévő hágóba visz fel, és rögtön meredeken emelkedik a fák között. Ahogy kiérünk az erdőből, hatalmas sziklafalak tárulnak elénk. Délre a Triglav alatti fal, előttünk pedig két oldalt több száz méteres, csupasz sziklafalak, amik között vitt fel az utunk egy relatíve széles völgyben.

Az út ide-oda kanyarog, és ahogy egyre feljebb megyünk rajta, úgy lesz egyre kényelmetlenebb. Olyasmi murva borítja, mint nálunk a nem aszfaltozott kavicsos utakat, de ide nem teherautón hordták, hanem a mészkősziklák aprózódásából jött létre. Baromi idegesítő volt, hogy kicsúszot mindig a lábam alól, de szerencsére nem padlóztam.

Szabola lemaradt még az erdős részen. Amikor kiértünk az erdőből, kicsit aggódtunk, mert sokára jelent meg, de gondoltuk, hogy megállt sokszor fotózni. Aztán vissza-visszanéztünk, elég jól haladt. Közben kezdtem kifingani, jelentős részben a hülye kavicsok miatt, juhi meg krichard ellépett előre. Egyszercsak meguntam, megálltam pihenni meg kajálni, gondoltam, hogy megvárom szabolát is. Nem láttam már lefelé, mert már megkerültem egy hatalmas sziklatömböt, ami elállta a völgy felé a kilátást. Nem tudhattam azt sem, hogy szabola feladta, írt sms-t krichardnak, hogy menjünk tovább nélküle. Aztán felcuccoltam, és akkor láttam, hogy a többiek, alig 10 percre álltak meg az első gerincen. Ekkor kb 2100 m-en voltunk már.

Innen ismét hülye kavicskák következtek, tulajdonképpen ezek miatt volt nehéz a túra. Több kő is legördült, nemcsak mi, hanem a felettünk haladók is lelöktek párat, ami nem volt valami megnyugtató. Végül egész jó időben, kicsivel kevesebb, mint 5 óra alatt feljutottunk a csúcsra, ahol egy jó fél órát tartózkodtunk. Csokiztunk, lefotóztattuk magunkat a Triglavval a háttérben, juhi szelfizett a kamerájával.

Felfelé csak sejtettem, de elindulás után rögötn kiderült, hogy a lefeléút nekem rohadt szarul fog menni. A bakancsom nyomta a lábamat, amiatt is óvatosan kellett menni, de lefelé a hülye görgős kövek még könnyebben kicsúsztak alólam, mint felfelé. Annyi könnyebbség volt, hogy nem köptem ki a tüdőmet, de ennek ellenére leizzadtam, mint egy ló. Végül is 1,5 órával gyorsabb voltam, mint felfelé, de persze a többiek jó fél órát is rámverhettek volna, ha nem várnak meg. Krichard is szívott, letört a bakancsa talpáról egy darab, és az csesztette a sarkát. Kifingott ő is a végére, bár ez nem nagyon látszódott rajta, nem beszélt lassabban.

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk