A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Ennél a túránál is sokat filóztunk, hogy melyik távot válasszuk, és logisztikai meg szabadidős okok miatt a 20-as távon indultunk el.

A pilisvörösvári rajtból pár utcácskán áthaladva, majd egy lépcsőn lesétálva már egy másik településen, Pilisszentivánon voltunk. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Ausztriában vagy Németországban járnék egy csendes vasárnap reggelen. Ebből csak az utóbbi stimmelt, az előzőnek pedig talán az volt az oka, hogy egy rendezett, sváb faluról van szó.

Egy völgyben haladtunk felfelé a Nagy-Szénás irányába. Utunkat párszor kidőlt villanyvezeték keresztezte, de ezek már nem voltak veszélyesek a kirándulókra. Jól meg lehetett izzadni így kora reggel az emelkedőn mire felértünk Nagykovácsi erdőszéli utolsó utcájába. Útközben találkoztunk hosszabb távon indulókkal, akik már este elindultak Esztergomból, és egész éjjel baktattak a sötétben. Rajtuk kicsit meglátszódtak a kilométerek, mi legfeljebb azért tűntünk fáradtnak, mert kora hajnalban keltünk, mert minél hamarabb rajtolni akartunk. A kezdeti emelkedő ráhangolt a túrára, de a Muflon Itatóban azért rá kellett segíteni egy kávéval is.


Végig a sárga jelzésen kellett haladni, semmi letérő sem volt. Még akkor sem, ha a közelben szignifikánsabb pont volt. Egy helyen az erdőben egy kurflit is leírt az útvonal, ahova a rafkós szervezők feltételes ellenőrző pontot is beraktak. Szerencsénkre eszünkbe sem jutott kispistázni, és különben is, az itineren feketén-fehéren rajta volt a ravaszság. A Jegenye-völgyben majálisozás volt színpaddal, hangos zenével meg sok egyébbel, ami a majálishoz hozzátartozik. Ami azért furcsa, mert védett területről van szó. Persze kell a lóvé…


Eddig errefelé jövet mindig felmentünk a Kálváriához, de a sárga elmegy alatta. Talán csak egyszer jártam eddig arra, és nemcsak a hegytetőről, hanem innen is nagyon jó a kilátás észak felé. Természetesen dúsabb a növényzet, többször takarják ki a kilátást, de azért lehet fényképezni. A virágzó repce még szebbé tette a tájat. A Virágos-nyeregben kis kólázószünet következett, majd nekivágtunk a maradék 5 km-nek. Ebben volt egy kis emelkedő az Újlaki-hegyre, illetve egy pisiszünet közvetlenül Hűvösvölgy előtt. Ezt azért lehetett kicsit nehézkesen kivitelezni, mert május elseje és jó idő lévén sokan voltak az erdőben. A célban még pizzát is kaptunk, persze nem egészet, csak 2 szeletet, de ilyenre sem emlékszem egy teljesítménytúráról sem.