A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Sikerült újra kifgoni egy havas március 15-ét, de szerencsére ez nem olyan hófúvásos helyzet volt. Szárligeten még eső esett, de kicsivel feljebb, az istállókat elhagyva már hó volt, sőt a fák tiszta havasak voltak, igazi téli hangulat volt. Ennek örömére juhi ki is próbálta az erdőszéli színpadot.
Krichardnak nem volt normális cipője. Persze volt, mert volt neki fűzője meg talpa, de beázott és csúszott. De ezek ilyen télies időjárásban igazából marginális dolgok, nem az a fontos, hogy vízhatlan legyen a cipő. De a túra alatt talán egyszer tette ezt szóvá, nem nagyon foglalkozott azzal, hogy tocsog a zoknija az olvadt hóléban.
Persze az extrém körülmények miatt nem haladtunk valami gyorsan, sőt az elején még el is mentem ládázni, meg megnéztük mellette a vadiúj kilátót. Amiről állítólag tök jó a kilátás Tatabánya felé, de most csak hópelyheket láttunk. Igaz sokkal közelebb voltak, mintha a földről néztük volna őket. Annyira lassúak voltunk, hogy juhi még a randijáról is elkésett.
Pedig csak egyszer álltunk meg hosszabb időre, mégpedig Várgesztes határában a halastó mellett egy nemrég épített esőbeállóban. Ahol is beletettük az arcunkba a megmaradt élelmiserkészletünk 100 %-át, illetve a kutya kuncsorgó arcába is jutott pár falat.
A gesztesi várba nem mentünk fel, rögtön elfordultunk a kéken Kőhányás irányába. Mivel azért volt sár is a hó mellett (főleg az alacsonyabban fekvő helyeken), a kutya hasa tök sáros lett, amit szépen lefókázott rögtön az előtt, hogy megérkeztünk volna. Csak úgy húzta maga után a sáros csíkot. Direkt takarította le magát, mert érezte, hogy mindjárt célba érünk, vagy mi a franc?