A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A víz világnapja volt a héten, ebből az alkalommal rendezik ezt a túrát március végén. Rendhagyó abból a szempontból, hogy nem jelzett turistaúton halad, sőt sokfelé még azt sem lehet mondani, hogy úton halad. Hanem csak szimplán keresztül a mezőn vagy az erdőben a fák között a vadcsapáson, vagy ott, ahol még a vad se jár. Az útvonal ki volt szalagozva. Ha nem úton ment az ember, mindig figyelni kellett, hol a következő szalag. Ha meg úton mentünk, akkor azért, nehogy legyen egy rafkós lekanyarodás. Egyet mindjárt be is néztünk, rögtön az első kilométeren. A mögöttünk jövők szóltak, hogy rossz felé megyünk.
A márciusi időpont pont jó időzítés. Ha megindul a természet, és minden belep a zöld meg a csalán, akkor sokkal nehezebb lett volna végigmenni. Így is volt sok vadregény, meg lassabban járható szakasz. Ugyanakkor sok volt a mező, legelő is. Szinte a túra felét tették ki ezek, és a nyári, tűző napsütésben nem lehetnek kellemesek. Szóval ez a kora tavaszi időpont pont tökéletes volt. Jó időnk volt: sütött a nap, kicsit fújt a szél. Kabátban meleg volt, anélkül hideg, de ez legyen a legnagyobb gond. A hó nagyjából elolvadt, csak az erdők északi oldalán, a szurdokban maradt meg, és ahova a szél összefújta. A kutyának 1 négyzetméteres folt is elég volt, amiben meg tudott hentergőzni. Sáros hó maradt utána.
A túra névadója a Tisztavíz-forrás, amit a Bakony legnagyobb forrása néven említettek. A Fekete-Séd völgyében van, alulról szivárog a víz egy viszonylag nagy medencébe. Tényleg tiszta, belemerítettem egy átlátszó ibriket, semmi szennyeződés nem volt benne, ittam is belőle. A forrás utáni pár kilométer volt vadregényesebb. Először a Fekete-Séd völgyében mentünk. Mivel a völgyben a patak meg volt áradva, vizenyős volt a talaj, és sok helyen nehezen lehetett volna átkelni rajta, a szalagozott út néhol kicsit feljebb, a hegyoldalban vezetett. Aztán kimentünk a völgyből, több vízmosást keresztezve (amiknek az alján most olvadás után folyt a víz), eljutottunk a Sátorkútig. Ez nincs kiépítve, úgy néz ki, hogy egy lyukon át folyik ki a víz a föld alól. Nekem a Gella-szurdok tetszett a legjobban. A szurdok fala és a patak között pont volt egy lábnyomnyi hely, ahol el lehetett menni. Aztán ahol kiszélesedett a völgy, ott meg azt kellett nézegetni, hogy hol tudunk átkelni a patakon. Ezek a dolgok, természetesen lelassítottak minket, de nem haladtunk vészesen lassan.
Az erdőből kijőve újra azon a mezőn találtuk magunkat, amin odaúton mentünk a Tisztavíz-forrás felé. Most a másik irányba, a cél felé kanyarodtunk, és innen már végig mezőn vitt az utunk. Reggel óta felolvadt a sáros föld, már nehezebben lehetett rajta menni, de igazán brutálisan sáros rész csak kevés volt. A rajt/cél közelében is voltak források. Bemerítősök, mindegyik mellett pöttyös bögrével. Oda kellett figyelni, nehogy Vágány belemártózzon a kis medencékbe.