A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Másodszor indultunk el ezen a túrán, de most teljesen más volt az útvonal. Akkor a cserhátban vezetett az útvonal, most a Mátrában. A rajt/cél Tar községben volt, és igazából Mátraszentistvánra kellett felmenni meg vissza.
Első lendülettel a Tuzson arborétumba kellett felmenni. Ott bélyegeztünk, ittunk egy kis vizet, és mentünk tovább, immár a jóval keményebb emelkedőn. Ez egészen az Ágasvári turistaházig tartott, ahol már kicsit hosszadalmasabb pihenőt kellett tartani, és igénybe venni a büfé hideg üdítőital-kínálatát. Ez a nyárnak az az időszaka volt, amikor meleg is volt meg nem is. Úgy érezte az ember, hogy kánikula van, pedig a hőmérő el sem érte a 30 fokot. Itt fent viszont csak a napon volt meleg. Árnyékban és felhősebb időszakokban kifejezetten hűvös volt. Mi ráadásul meg is voltunk izzadva.
Hogy legyen még egy kis szint, innen lementünk a Csörgő-patak völgyébe, és ott mentünk egyre felfelé. Nem volt sok víz, simán át lehetett lépdelni a köveken a patakátkelések alkalmával. Vágánynak is tetszett, hogy végre újra patakban túrázhat. De aztán minden jó véget ér egyszer, ebből a völgyből is kikecmeregtünk, és felmentünk a mátraszentistváni ellenőrző ponthoz. Limonádéivászat és házi szőlőlekváros kenyér elfogyasztása zajlott, így megint pihenőztünk.
A szint java már a hátunk mögött volt. Innen a turistaházig a kéken mentünk vissza, ami kvázi szintben megy, kisebb-nagyobb lejtők és emelkedők azért vannak rajta. Befelhősödött, fújdogált a szél, kifejezetten fázós idő lett itt 800 m magasan. A turistaháznál gyors pecsét, és indultunk is tovább. Le a hosszú lejtőn, amin felfelé annyira megizzadtunk. Gyakorlatilag méterről méterre egyre melegebb lett, ahogy mentünk lefelé.
Az útvonal tett még egy kanyart a hasznosi várrom felé. Előbb még Gombás-tetői repteret is útba ejtettük, ahol a kutyának nagyon tetszett a simára borotvált mező. Ez önfeledt hentergésben mutatkozott meg. Nekem viszont annyira nem tetszett ez, mert ki tudja ki vagy mi volt a hentergés helyén előzőleg, vagy van még most is. Szerencsére most semmi ilyesmi gond nem történt. Pont rosszkor sütött ki a nap. Amikor nem volt erdő, és Vágányt sem tudtam patakba dobni, így szegény kiskutya a végén már árnyékről árnyékra járt. Embernek nem tűnt annyira borzasztóan melegnek.