Tolnai Hegyhát 35

Túraparaméterek

A túra hossza

32 km

Szintkülönbség

535 m

Szintidő

10 óra

Legmagasabb pont

Indulás

Dúzs 08:45

Útvonal

Dúzs -> Szálláspusztai-tó -> Tildy-vadföld -> Kis vadászház -> Kalapos-forrás -> Hertelendpuszta -> Első-völgy -> Mucsi -> Annafürdő -> Papdi kápolna -> Wosinsky Mór emlékmű -> Kurd

Érkezés

Kurd 16:25

Résztvevők

feherb, Zsófi, Vagány

Időjárás

Napos, kevés gomolyfelhő, kánikula.

A Tolnai-hegyhát mint tájegység ott van, ahol a Kapos északnak kanyarodik, hogy aztán belefolyjon a Sióba. Keletről pedig maga a Sió határolja. Soha a büdös életbe nem túráztam ott, de szerintem senki sem az Első Magyar Dendeócse Társaságból. Most végre ennek is vége, mert Zsófival és Vágánnyal elmentünk, méghozzá a 35 km-es távra, ami Zsófinak már majdnem rekordbeállítás, úgyhogy nem lehetett félvállról venni. Az időjárás remek volt, sőt túl remek. A nyár naptárilag épphogy, a gyakorlatban már hónapokkal korábban elkezdődött, ahogy ez mostanában lenni szokott.

Kurdról vonatozunk át Dúzsra, tehát a célban hagytuk a kocsit. Gyors nevezés után egy vadiúj jelzésen mentünk fel Szálláspusztára, ami még az itinerben sem szerepelt. Aztán erdőben-erdőszélen kanyarogva mentünk a Kalapos-forrás irányába, ahol elég nehéz volt megtalálni magát a forrást. A nyár és a meleg inkább Vágánynak kellemetlen, mivel fekete. Nemrég volt lenyírva, így egy fokkal jobb volt a helyzet. A forrást követő meleg szakasz annyira nem viselte meg, mert még elég kora volt. Sokat gyalogoltunk aszfaltúton, majd szántóföld mellett, ráadásul dombhátra fel, ahol patak sem volt. Mucsi faluban aztán megfürdött egy patakban végre, de úgy kellett szólni neki, hogy menjen már bele. A horgásztóba bement volna, de azt meg a horgászok nem szokták szeretni, úgyhogy visszatartottuk.

Amikor újra bemelegedett volna, megint jött neki víz. Először Annafürdőn ment bele a patakba, ami a tóba ömlik, majd a közeli forrás medencéjébe. De először megijedt a sárkány alakú szobortól, aminek a szájából jött ki a víz. A következő ellenőrző pont a Papdi-kápolnánál volt, ahol vizet is adtak. Kellett már nagyon. Főleg, hogy erdei aszfaltozott út jött emelkedővel. De szerencsére ez már a vége volt, a Wosinszky-emlékoszlopnál pihentünk egy kicsit, Vágány a pontőröktől kapott paprikás krumplit is.

Az erdőből kiérve jött az újabb meleg rész, végig Kurd falun. Zsófi már teljesen kész volt. Látszik, hogy ez a táv nála már határeset, plusz a melegtől is ki volt fingva. Szegény kiskutya a Kaposba akart volna még bemenni, de nem volt valami bizalomgerjesztő a folyó, és inkább nem engedtük bele. A célban aztán mindannyian kihevertük a hősokkot a hűs teremben.