OKT Zalaszántó-Sümeg

Túraparaméterek

A túra hossza

21 km

Szintkülönbség

405 m

Szintidő

–

Legmagasabb pont

Tátika – 413 m

Indulás

Zalaszántó – 09:20

Útvonal

Zalaszántó -> Sztúpa -> Tátika -> Sarvaly -> Sümeg

Érkezés

Sümeg – 14:40

Résztvevők

szabola, feherb, Zsófi

Időjárás

Gomolyfelhős, napos.

1998-ban ezzel szakasszal kezdődött a kéktúra számomra. Akkor még félig-meddig klasszikus stílusban vándortúra-szerűen csináltuk, sátorral, nagy hátizsákkal. Mostanra elkényelmesedtem, és inkább csillagtúrában, egy bázisról kiindulva, néha keményen küzdve a menetrenddel csináljuk a túrát. 2020-ban úgy jött ki, hogy a második teljesítés utolsó része ugyanerre a szakaszra esett.

Zalaszántón kávéval kezdtünk a presszóban, majd a vízimalom felé elhagytuk a falut. Változó intenzitású emelkedővel mentünk a környékbeli szőlőhegyek mellett, majd bejutva az erdőbe, kisvártatva elértük a sztúpát. A jelzés nem érinti ugyan, de megtettük azt a kis kitérőt pár fénykép erejéig. Lejtő következett, majd erdőszélen baktattunk mígnem kiértünk a Keszthely-Sümeg országútra. Pár száz métert haladtunk ezen, és bevágtunk balra az erdőbe. A túra második, immár jóval keményebb emelkedője következett a Tátika oldalában. A csúcson lévő várba itt sem megy fel az útvonal, de mi azért megtettük itt is a kitérőt, és nem bántuk meg. Az előző napi front megtette a hatását: nemcsak a sümegi vár és a Badacsony, de az @újudvari TV-torony%9@, sőt, még a Kőszeg-hegység is látszódott a várból. Ami emlékeimben csak úgy élt, mint romok az erdőben, de ahhoz képest elég jól vissza van építve.

Rövid pihenő és kajálás után visszamentünk a kékre. Maga a Tátika oldalában még izgalmas az erdő a keskeny, kanyargó ösvényen, de aztán kiérve egy széles erdei útra, unalmassá és egyhangúvá válik az út. Ezt csak a Sarvalyi erdészháznál lévő pecsét töri meg, no meg mi elmentünk megnézni a Sarvaly-forrást is.

Nem kellett már sok, kiértünk az erdőből, és feltűnt előttünk Sümeg vára. Nagyon hívogató volt ott a kis hegy tetején, szinte kívánta, hogy lefotózzák. De sajnos mindig úgy kanyarodott az út, hogy belógott volna egy otromba vezeték, oszlop, vagy erdőrészlet, vagy mag a város a képbe, úgyhogy egy idő után meguntam, és hagytam a francba az egészet. Végigsétáltunk a városon, ami nem tartott túl soká, és a vasútállomáson belenyomtam a füzetbe az utolsó bélyegzőt is.