A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Ismét egy jó hosszú alföldi túrát néztem ki, de most jobban odafigyeltem, hogy melyik cipőben jövök el.
Hajóson ugyanúgy kezdődött, mint a múltkor. Lementem a Dunavölgyi-főcsatorna partjára, ahol most jobbra kanyarodtam, és ennek a partján mentem egészen a következő faluig, ami Császártöltés volt. Az itteni bélyegző rafkós módon nem a faluban van, hanem attól jóval távolabb. Ez fontos, ha valaki a kilométereket számolja, és mondjuk itt akarja befejezni a túrát. A falut elhagyva letértem a jelzésről, hogy megkeressek egy ládát a Szamár-völgyben. Pontosabban annak tetején, ahova – alföld ide vagy oda – elég meredek út vitt fel, cserébe nagyon jó kilátás van innen.
A császártöltési bélyegző előtt tértem vissza a kékre, majd folytatódott a homokozás. Derékszögű kanyarokat tettem, miközben a fenyves, nyírjes, füves puszta és a megművelt földek váltakoztak. Így értem Kéleshalomra, ahol a buszmegállóban leültem egy kicsit pihenni, kajálni. Ezután végtelen egyenesek következtek kevés kanyarral. Ezt törte meg a kitérőm egy újabb ládához, ami megmutatta az igazi homokbuckákat is. GPS nélkül el is tévedtem volna közöttük.
Egy meglehetősen hűvös május vége volt, most is felhős volt az ég. Szerencsére, mert az út ezen részén kevesebb volt az erdő. A Pici Paci-tanyára érve már sütött a nap, kezdett meleg is lenni. A tanya területén át kellett menni, pecsételni, és figyelni arra, hogy becsukjam magam mögött a kaput. Ott is kellett pihennem, de innen már kevesebb, mint 1 óra a cél. Időm bőven volt az utolsó buszig, de most már nem bírtam lassabban menni. A kitérőkkel a vége majdnem 40 km lett, amitől azért már el vagyok szokva.