A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Folytattuk a KDP-t a Vértesben, méghozzá annak is egy olyan részén, ahol nem sűrűn fordultunk meg: Oroszlánytól délre, a hegység nyugati felében jártunk. Mórról buszoztunk át Oroszlányba, és innen gyalogoltunk vissza.
Oroszlányba pont a szombat délelőtti csúcsforgalomba érkeztünk meg, amikor mindenki megy vásárolni. Dél felé egy újabban épített ipartelep felé hagytuk el a várost. Az aszfaltos út bement az erdőbe, de itt már elméletileg nem lehetett autóval közlekedni rajta. Ezzel együtt az út minősége is rohamosan romlani kezdett, de ez gyalog közlekedve nem okozott gondot. Az erdőbe beérve homokossá vált az út, ami egy kicsit leglepett. Szinte olyan érzése volt az embernek, mintha az Alföldi Kéket járná. Kivéve, hogy azért itt nagy fák között, tölgyesekben, sőt bükkösökben is jártunk.
Nem nagyon akart emelkedni az út. Azaz volt egy kis emelkedő, de aztán ismét síkság következett, bár ekkor már 250 m felett. Útközben több tó mellett is elmentünk, amelyek külszíni fejtés nyomai. Egy helyen egy méretes bükk tört ketté, és esett a felső rész pont a turistaútra, ott be kellett menni a sűrűbb részre, máshogy nem lehetett kikerülni a fát. Ennek örömére aztán a következő kidőlt fánál meg is álltunk egy kis előebéd elfogyasztására, amúgy is kb. félúton voltunk.
Elérve egy köves-murvás utat elég sok autó jött szembe velünk. A közeli Vértes Táborból jöttek, ahol teljesítménytúra zajlott, nekünk itt kellett bélyegezni. Pont a bélyegző előtt volt egy ismertető tábla a Vértesről, így nem vettük észre, és össze-vissza bolyongtunk a táborban, hogy vajon melyik oszlopon van a pecsét. A bélyegzőpárna otthon maradt, de volt annyi tinta a pecséten, hogy tűrhető lenyomatot hagyott.
Kb. egyórás séta állt még előttünk, az út nagy részén tehát túl voltunk. Viszont a szint tetemes részét itt kellett összeszedni, ami amúgy nem volt túl sok. A Vértes a Móri-árok felett egy szignifikáns sziklafallal szakad le nyugat felé, ami már messziről látszik ha mondjuk Fehérvár felől jön az ember, vagy a Bakony felől a kéktúrán. Mi erre mentünk fel, de hátulról, az erdő felől. És mivel magasabbról kezdtünk neki az emelkedőnek, nem volt annyira durva, mintha fordítva jöttünk volna. Így lefelé meredekebb volt, amit már megérzett a Zsófi térde. Szerencsére a lejtő hossza nem olyan volt, mint egy magashegységben.
A város széli telkek mellett haladtunk el, átmentünk egy rég használaton kívüli vasútvonalon, majd be is értünk a városba. A pecsételőhelyhez egy kis kitérőt kellett tenni a bormúzeumhoz.
Galéria
