A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A Bakonyban még nem voltunk teljesítménytúrán. Kirándulni is csak egyszer, de az már régen volt, leírás sincs róla. Illetve 9 éve kék túrán. Már pár éve el akartam jönni erre a túrára, de mindig közbejött valami. Most már előre beírtam a naptárba, és nem érdekelt az sem, hogy a rajt és a cél nem ugyanott van.
Szabola jött csak el, juhi családi összejövetelen volt, krichard pedig fáradt volt. Azt üzente, hogy semmi kedve 5-kor kelni. Nem akartam válaszolni neki, hogy nem kellett volna akkor kelnie, 5-kor már a Camponánál kellett volna lennie. De lehet, hogy csak egy számot mondott… Veszprémben a buszállomás mellett hagytuk a kocsit, a vasútállomásra legyalogoltunk, ez kb. 3 km volt. 6.55-kor indultunk el a túrán. Pont jókor, mert akkor érkezett be egy vonat egy rakás túrázóval. A túra legeslegeleje nem volt valami érdekfeszítő: országút, szemétdomb, üvegcsréppel kirakott kőkerítés mellett a város szélén. De hamar beértünk a kvázi belvárosba, ahol a Séd mellett kanyarogtunk a kis utcákon közvetlenül a vár alatt. Ez már szebb környék volt.
Átmentünk a Viadukt alatt, itt kaptuk az első pecsétet. Majd fel a lépcsőn a kempinghez, aminek a kerítése mellett haladtunk tovább. Elmentünk az állatkert teverészlege mellett is, majd egy kilátó mellett álltunk meg, ahol szabola virágokat, én meg a kilátást fényképeztem. A következő kanyarban ismét virágfényképezés sűrű anyázások közepette, merthogy nemigen sikerült lefényképezni a cickafarkat.
Reméltem, hogy már tudunk gyorsan haladni, csak azért is mert még pár kitérőt be akartunk iktatni a túrába. De párszáz méterrel odébb ráakadtunk a Laczkó-forrásra, amit meg kellett mérni. A cseppeket nem hoztuk el, de vízmintának való edény volt velünk. Az otthonról hozott banánokat itt megettük, mert összenyomódott, és ha tovább tartogatom, akkor csak kiszürcsölni tudtam volna a hátizsákból a pürét. Kicsit begyorsítottunk, majd a Csatári-hegy alatt megkaptuk a második pecsétet. A hegytetőre nem kellett felmenni, de mi felmentünk és megnéztük a kilátót.
A hegytetőről lementünk a Séd pártjára, és végre igazi erdőben is haladtunk. Elmentünk a Márkói malom mellett, ami most már nem hasonlít malomra. Átmentünk a patakon és a másik oldalon haladtunk mellette. Nemsokára egy másik malom következett, a Széphegyi-malom. Ez már romokban hever, de lehetett sejteni, hogy hol lehetett a malomkerék, sőt megtaláltuk hol vezették be a vizet a Sédből. Ismét át kellett volna mennünk a patakon, de elég sok víz volt benne, széles is volt. Úszni nem akartunk, maradtunk az északi partján, az az út is Bánd faluba vezetett, ahogy a jelzés is. Itt volt egy kis zápor, de még annyira sem volt jelentős, hogy felvegyük az esőkabátot. A felhőkből több virga is lógótt le a környéken.
Bánd egy kis falu a 8-as út mellett, nagyon rendezett házakkal és környezettel. A falu közepén van az Essegvár, ahova szabola felment fényképezni, addig én megreggeliztem, mert már nagyon éhes voltam. Herendig műúton mentünk, a vasútállomáson volt az ellenőrzőpont. Ez az itiner szerint 18 km-nél volt, a GPS szerint 21-nél. Nem voltunk idővel valami jól eleresztve, eddig sok idő elment a fényképezgetéssel, meg a kitérőkkel. Úgy gondoltuk, most egy kicsit belehúzunk majd.
Lassú, de hosszan tartó emelkedő kezdődött. Szántó mellett haladtunk, majd egy kis erdőben haladtunk, ahol egy őz is elénk került. Elkezdett esni az eső, és felvettük az esőcuccot. Rövidesen felázott a talaj, egyre csúszósabb lett az út. Az emelkedő csak nem szűnt egészen addig, amíg fel nem értünk a Hajagosra. Az eső csak fél óráig tartott, utána le is vettem a poncsót. A hegyoldalban végig medvehagymától volt szagos az erdő, rengeteg medvehagyma volt, kilométereken keresztül.
Szabola itt nagyon kivolt, de amint felértünk a tetőre, és leült pihenni meg teázni kicsit jobban lett. Az eső is elállt, lassan elvékonyodott a felhőzet, és a nap is kisütött. A sár viszont egyre nagyobb lett, össze-vissza csúszkáltam, ami elég sok energiámat emésztette fel. A legidegesítőbb az volt, amikor a támaszkodó lábam csúszott meg, és pont a lépés pillanatában. Egyszer estem csak, a kezem csupa sár lett, de nem akartam az ivóvizemet kézmosásra pazarolni, inkább egy pocsolyában mostam le a sár nagyját, és a végén öntöttem rá tiszta vizet.
Az Öreghálás nevű ellenőrzőponton nagyon kivoltam. Menet közben ettem is kicsit. Herendtől elég jól nyomtuk az iramot, nagyjából 5-ös átlagot mentünk. A combon belső része kezdett kidörzsölődni, de még nem fájt nagyon. Sikerült úgy mennem, hogy ne fájjon minden lépés. Még egy kitérőt tarveztünk, a Tisztavízú-forráshoz. Ez oda-vissza kicsivel talán több lenne, mint 1 km, de én nem mertem belevágni. Nem voltam benne biztos, hogy a túra végén is ilyen jól tudok majd menni, és inkább nem mentünk el hozzá. Majdnem 20 km még hátra volt.
A Pápavárnál tértünk rá a kék sáv kelzésre, ezen mentünk egészen a célig. Az út innen már jobb volt, kb a 10%-a volt olyan sáros, ahol figyelni kellett nehogy elessen az ember. Volt kevés aszfaltút is, ami most nagyon rosszul esett, a talpam is kezdett fájni. Németbánya mellett elértük a 40. kilométert, kicsivel, több, mint 8,5 óra alatt ott voltunk, ami egész jó idő. Most már biztos, hogy időben be fogunk érni, viszont nem biztos, hogy elérjük a fél hatos buszt vissza Veszprémbe.
Sikerült folytatni a gyors tempót, de kezdtem kidőlni. Talán azért, mert már tudtam, hogy nemsokára célba érünk és kezdtem leereszteni. Lassítottam kissé, de még így is két órán belül beértünk a célba, és elártük a korábbi buszt. A végén egy olyan úton mentünk az erdőben, ami nagyon hasonlított egy régi kisvasút töltéséhez. De ha az is volt, már régen megszűnhetett, a töltésben is már egész nagy fák nőttek. Szabola szerint tök más a Bakony, mint a Pilis, merthogy itt nincsenek olyan sziklás szakadékok, mint ott (legalábbis a hegység ezen részén), ezért „nyugisabb” is. Az út sokszor a közvetlenül a kanyargós patak mellett vitt, és több alkalommal át is kellett kelni rajta. A rendezők rendesek voltak, nem kellett végigmenni Városlődon, a cél a falu szélén volt, a focipályán. Szépen lerajzolták egy térképre hogy hol vannak a különböző buszmegállók, és menetrendet is nyomtattak. Különbuszt is biztosítottak vissza, de azt mi nem vártuk meg. A célban több jelvényből is lehetett választani, két különbözőt választottunk. Csodák csodájára a GPS által mutatott táv most már megegyezett azzal, ami az itinerben szerepelt.
Galéria
Kitűzők, oklevelek, egyebek
