A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Még sok-sok évvel ezelőtt voltam ezen a túrán. Akkor nagyon lazán, kicsivel több, mint 10 óra alatt mentem végig a távon, pedig akkor még nem voltam sok 50-es túrán. Kiváncsi voltam, hogy most hogy birom, és már hiányzott egy hosszabb túra is. Most pont 9 óra alatt teljesítettem, nem mentem még ilyen gyorsan 50-es túrán. Az azért hozzátartozik, hogy az itiner szerint csak 48,8 km a táv, a GPS-sel pedig 45-öt mértem. Már reggel 7-kor elindultam, hogy biztosan elérjem az utolsó buszt vissza Dömösről, és ne kelljen út közben ezen parázni. Sokan indultak már akkor, az első kilométereken több-kevesebb ember mindig haladt együtt. Négy kilométert kellett menni kertvárosias környezetben a mériaremetei utcákon jobbra-balra, érintve a templomot is. A Remete-szurdoknál elmaradtak a házak, és egyből bementünk az erdőbe, a hóvirágok közé. Az első keményebb kaptató itt jött, fel kellett menni a szurdok tetejére, ahonnan a Budai hegyek „hátsó fele” látszódott, illetve alattunk a szurdok, és annak meghosszabbításaként az utca, amin végigjöttünk eddig. Az emlkedőknek egy darabig lőttek, hiszen sokáig szintben, vagy kissé lejtős területen vitt az út.
Így jutottunk el a Nagykovácsi szélén álló házakhoz, majd a Zsíros-hegyi tursitaház romjainak az érintésével tovább a Nagy-Szénásra. A pont nem a csúcson, hanem az itteni másik turstaházrom mellett volt. A csúcson ittam keveset, csináltam pár fényképet, és indultam is tovább Piliscsaba irányába. A hegy északi oldalán, végig árnyékban vezetett az út. Semmi sár, a hó már itt is elolvadt. Észrevettem, hogy a cipőm talpa furcsán áll. Most nem a téli bakancsban jöttem, abban nem tudnék ennyit gyalogolni, hanem a félcipőben. De szegény már a végét járja, és ezen a túrán be is fellegzett neki. Kezd a talpa is kilyukadni, a felsőrészén mindkettőn szintén lyukak vannak, és a bal sarkán elrepedt. Ez már nem bír ki még egy ilyen hosszú túrát, de sajna még focizásra sem lesz alkalmas. Kicsit aggódtam, hogy ezt a túrát kibírja-e, de szerencsére nem ment jobban tönkre a célig.
Piliscsaba vasútállomásig az OKT-n mentünk, innen jelzetlen út vezetett klotildligetre, ahol nagyjából félúton voltam, és 4 óra 20 perce indultam el. Ha ez így megy tovább, egész jó időt fogok futni. De éreztem azért, hogy kezdek fáradni, kellett a negyed óra ücsörgés a kocsmánál. Kicsit nehezen indultam el, de gyorsan bemelegedtem. A térkép szerint itt a piros kereszt jelzésen kell menni, de ezen kívül még vagy hármat is lehetett látni hébe-hóba a fákon. Ha már erre jártam, megnéztem az Iluska-forrást, ami a Pilisi források túramozgalom része, de sajna most nem folyt.
Pilisszántó innen nincs messze, egy kisebb dombocskán kell átkelni. Tévedésből bementem a faluba, pedig a jelzés az erdő szélén elkanyarodik, és a falu főutcájával párhuzamosan megy észak felé. De ezt már csak akkor vettem észre, amikor beértem a faluba, akkor meg már nem mentem vissza, inkább a falun át mentem észak felé a meredek főutcán. Mellesleg azon az úton is láttam még piros sáv jelzést, amin jöttem, de az már régen nem arra ment. A Szántói-nyeregig tartott az emlelkedő, majd ismét lefelé mentünk egészen Pilisszentkeresztig. Itt a kocsmában lehetett választani üdítő, sör vagy leves közül. Én hülye, az üccsit választottam, pedig a levest kellett volna. Bár, akkor tovább ott maradok, és jóval többet várhattam volna a buszra a célban.
A túra legkeményebb emelkedője következett, fel a Dobogókőre. De csak az első pár száz méter igazán meredek, utána ellaposodik a hegy. Itt már volt hó. Ahogy mentem feljebb, egyre nagyobb foltokat lehetett látni, 700 métert közelítve pedig szinte összefüggő hótakaró volt. Ahogy olvadt, kicsi sár is volt, de nem volt vészes. A hegytetőn természetesen tömeg, de azért sikerült pár képet csinálni a sziklaperemről. A sétaút tiszta havas volt, a cipőmbe is került kevés.
A Szakó-nyeregig csak lassan lejt az út, csak közvetlenül a nyereg előtt van egy meredek letörés, de ott lépcsk is vannak kialakítva. Az utolsó ellenőrző pont itt volt, kaptam egy nyalókát is. A végére kicsit belehúztam, hogy meglegyen a 9 órán belüli teljesítés. Itt már kicsit éreztem a lábamat, de abszolút nem éreztem úgy, hogy el vagyok fáradva. Sokkal rosszabb volt a másfél órás buszozás után leszállni a buszról, mert el voltak gémberedve a lábaim.
Galéria
Kitűzők, oklevelek, egyebek
