A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Idén nem a Szurdok túrát választottuk, hanem inkább a Bükkbe mentünk a Bükk Fennsík túrára. Először a hosszabb, 50-es távon akartunk indulni, de végül inkább úgy döntöttünk, hogy a 25-ösre nevezünk és utána még megkeresünk pár forrást a Bükk Forrásai túramozgalom keretében. Igy legalább nem 5-kor, hanem negyed hétkor is elég volt indulni. Mióta létezik az EMDT, azóta nem buktunk akkorát túrán, mint 2005-ben a Bükk Fennsík 50-es távján. Majdnem két órát késtünk akkor és talán máig sem derült ki, hogy mi is volt annak az oka. Most nem akartuk ezt megismételni, de a 25-ös távon ez lehetetlen is lett volna.
Az indulás a LÁÉV kiasvasút Lillafüredi megállójában volt, ott ahonnan a Bükki Források túra is indult. 8 körül értünk oda, neveztünk és egyből indultunk is. 3 éve a túra a Hámori tó partján indult, majd a piros sávon emelkedtünk fel a fennsíkra. Most nem arra mentünk, hanem az egri műút mellett gyalogoltunk fel a sárga sávig és azon a turistaúton haladva kaptattunk fel a fennsíkra. Útközben persze találtunk is egy forrást (Vesszős forrás), amit jól meg is mértünk:) . A kaptató nem volt hosszú, de azért jól esett a pihenő.
Az idő tökéletes volt, a nap sütött, csak pár felhő tarkította az eget. A GPS-t elkértem ugyan a feherbtől, de már ott elcsesztem, hogy csak itt a forrásnál kapcsoltam be. De minek? Ahogy a források túrán, úgy itt is az volt a legnagyobb gond, hogy nem látott elég holdat, így elég gyakran ment el a jel. Miután mért(em)tünk, tovább kaptattunk felfelé, és elég hamar fel is értünk egy kisebb tisztásra. Tovább haladtunk nyugati irányba, rátértünk a piros keresztre, majjd a piros sávra és azon mentünk egészen az első ellenőrzőpontig, a Jávor kútig. Megálltam párszor fényképezni, le is hagytak minket páran, de végülis annyira nem volt érdekes: a 6.5 órás szintidőbe bele fogunk férni simán. Maximum azért kellett sietni, hogy a túra utáni második túrára legyen elég időnk.
Innen szintben haladtunk, kisebb tisztásokkal tarkított erdőben, néhol hatalmas bükkfák között. Jávorkútnál pecsételtünk, vizet vettünk, de a vízhozam mérés elmaradt. Most két túra után talán kijelenthetem, hogy itt nem lehet fél literes mérőedénnyel vízhozamot mérni, mivel a források eléggé bővizűek, azaz ahogy feherb írta a Bükki Források túra beszámolójában:”folyik ki belőlük a víz, mint az állat”. Azért a többi paramétert megmértük. Az idági tartó majdnem kilenc kilométert több, mint két óra alatt tettük meg, de egyáltalán nem voltunk elkésve. Mint utóbb kiderült a túra szintkülönbségét már a túra elején, a sárga sávos szakaszon le is tudtuk szinte teljesen, ezért szinte semmi emelkedővel nem találkoztunk a későbbiekben.
A túrán összesen két ellenőrzőpont volt: a Jávorkút illetve a Szarvaskút. Ez utóbbira indultunk tovább. Na jó, itt volt egy kisebb emelkedő, de korántsem vészes. Kiértünk a Kecskeláb rétre. Nos ezért a látványért érdemes a Bükkbe jönni többek között:) Szuper, dimbes dombos, fenyőerdőkkel szegélyezett hosszú réten haladtunk keresztül, ahol több víznyelő mellett is lehaladtunk. A juhiék előrementek, én pedig fotóztam pár növénykét. Fenyőerdőbe értünk a rét végén, majd ismét rét, és újra erdő. Ezeken a kisebb-nagyobb réteken majdnem a vállunkig ért néhol a fű, féltem is , hogy kullancsosak leszünk, mint a birka a legelőn. De érdekes módon, szinte nem is találtunk magunkon. Ezért jó későn indulni a túrákon : az előtted járók mint porszívók, letakarítják a terepet a kullancsoktól.:)
Nemsokára elértük a Szarvas-kúti pontot, ahol ettünk zsíros- lekváros kenyeret, majd mentünk is tovább. A Szarvas kútnál nem volt mit mérni, úgyhogy ezzel sem ment az idő. Most már csak Hollóstetőre kellett bemenni és onnan vissza a piros sávon a start-célba. Hollóstetőnél megálltunk egy kis időre, míg krichard elintézett pár telefont. Kemény csávó, még ilyenkor is dolgozik: távirányításban kapcsoltatott ki egy rootert, majd kapcsoltatott vissza. Leértünk az egri műútra, elmentünk a Szinva forrás (nem folyt), Bársonyos forrás mellett. Megpróbáltunk végig a piroson menni, de úgy elkavart ez egyik helyen, hogy nem tudtuk merre vezet tovább. Végül juhi megtalálta, de mi a kricharddal már nem mentünk vissza, tovább mentünk a műúton. Kb.10 perccel értünk be haramabb mint a juhi. A célban átvettük a kitűzőt, az emléklapot és gratulációt. Jó túra volt, igazán megérdemelné, hogy többen is elinduljanak rajta. És ráadásul a Bükk fantastic!:) Csak kár, hogy egyre drágábbak az ilyen túrák nekünk, mármint nem a nevezési díj hanem a lejutás, közlekedés. Egy piros büntetési cédulával ültünk be a kocsiba – tilos parkolásért -, majd továbbmentünk Szentlélekre.
Egy parkolóban álltunk meg és onnan indultunk tovább, a Jubileumi forrás irányába. Minden tájegységben, hegységben egy picit máshogy néznek ki az útjelző táblák, itt a Bükkben pl. ilyen táblák vannak .Egy kicsit kavart(am)unk a jelzésekkel, de végül megtaláltuk a helyes utat. Eleinte műúton haladtunk, majd megtaláltuk egy régi – ahogy a mellékelt tábla is mutatja – pálos kolostor romjait az erdőben. Onnan ereszkedni kezdtünk. Én persze ezt nem láttam a térképen – a Hol a következőn ? tuti eltévednék – hogy ilyen sokat fogunk lefelé menni. Lementünk a Farkas-nyak völgybe, megtaláltuk a Jubileumi forrást, amely folyt mint állat. Mértünk, majd tovább. Nem akartunk nagyon későn hazaérni és már fél négy volt, úgyhogy megnyomtuk. Végigmentünk a völgyben a patak mellett, az esővíz által átformált turistaúton és mikor leértünk a völgy aljába a Száraz völgyön indultunk felfelé, ami nem is volt annyira száraz.
A Meteor forrás volt a következő. Ehhez egy kis, kb 600 m-es kitérőt kellett tenni. A forrás egy aprócska tisztás közvetlen közelében található. Természetesen ez is folyt, mint az állat:) úgyhogy a vízhozam mérés elmaradt itt is. Visszatértünk a sárga + -ra, majd egy árnyas völgyben emelkedtünk egészen egy műútig, Innen ismét egy kb 1 km-es kitérőt tettünk a Gyula forráshoz, amely úgy nézett ki, mint egy kis vízmű, ahogy a mellékelt képen is látszik. Itt sem mértünk vízhozamot, csak a többit. Siettünk. Innen a kocsi még vagy 4 km-re lehetett. Visszatértünk a műútra és azon mentünk tovább. A Krichard egészen felélénkült: felajánlotta hogy előremegy és visszajön értünk kocsival a Bánkúti elágazáshoz.Rendben, nem ellenkeztünk. Eléggé kivoltam, főleg itt a végén, nemigen ettem, de emellett meg is nyomtuk az emelkedőkön is. Szóval elfáradtam. És juhinak is fájt a lába. A krichardnak nem: a műúton a lefutotta a kocsiig lévő két kilométert. A tervezett negyedik forrás – Lajos – ki is maradt. De azt majd legközelebb.
Galéria
Kitűzők, oklevelek, egyebek
