A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A menet nem túl részletes ismertetését megelőzően szeretnék eldicsekedni legújabb szerzeményemmel (és most nem a kis rózsaszín plasztik kártyára gondolok, hanem) egy aprócska, zöldikét ábrázoló jelvényre, melynek megvásárlásával támogattam a Madártani és Természetvédelmi Egyesületet. No de hagyjuk is a madarakat, hisz ez a túra a paripa, mégpedig a Cuha-völgyi vas-paripa jegyében került megrendezésre.
A zirci vasútállomást, apátságot és egy kisebb emelkedőt követően hamar a bozótosba vetettük magunkat, és néhány km megtétele után Akli „közösségkovácsoló” helyi kocsmájában iszogattuk a napközis teát.
Rátérve a biciklis útra, helyenként fagyöngy törte meg a szürke táj „egyhangúságát”, majd egy hosszú egyenest legyűrve már Páliháláson pecsételtettünk.
Itt a pontőr mindenki számára elérhető közelségbe hozta a 70-es, 80-as osztrák teljesítménytúráiról származó ó-riás jelvényeit, a legidősebb darab majd 40 éves (1974-es). Némi szőlőcukor felpakolásával nekivágtunk a 270 m-es szintnek. A látképet fakitermelések rondították, melyet azért némiképp felejtetett a Szépalma arborétum „sokasága” (itt hívnám fel a figyelmet a Budaörsön álló mamutfenyő ikrekre, valamint a budai libanoni cédrusra, amelyek várják a feltöltődésre váró empatikus lelkeket).
A szépalmai szürke magyar szarvasmarháktól búcsút intve aszfaltozott kéktúrás utunk Borzavárig vezetett. Menet közben döntöttünk úgy, hogy megkíséreljük elérni a kora délutáni „expressz járatot”, ami azt jelentette, hogy közel 4,5 km-t kellett max. 40 perc alatt megtennünk. Szó szerinti versenyfutásunk az idővel eredményesnek bizonyult, és önfeledten, jó mulatságnak konstatálva vágtattunk vas-paripánkkal Porva-Csesznektől Zircig.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
