A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Eszter barátosnémmal pár éve (tavaly) túráztunk a Mátrában, és viszontlátásképp elhatároztuk, hogy egy kis emlékmorzsálgatás, életútmesélés, no meg túrázás végett eltöltünk egy kellemes hétvégét Galyatetőn és környezetében.
Első nap egy könnyedebb, bemelegítő túraként – Galyatetőről kifordulva – a sárga jelzésen meneteltünk egészen a 813 méteres Nyesettvárig. A hely érdekessége egyrészt a hajdani földvár ma is megfigyelhető sánc és várárok rendszere, másrészt a hegyoldalban megbúvó kőtenger, melyből 10-15 található a Mátrában. Mialatt a kőtengerek keletkezéséről hallottakat vitattuk, lebotorkáltunk az alsóbb kövekig, hogy felkutassuk az ottani geoládát. Érdemes volt, hisz a ládán túl tiszta idő lévén jó kilátás nyílt a Kékesre is.
A helytől búcsúzva a visszafelé vezető úton ajánlatos volt többször is a lábunk alá nézni, ugyanis apró hegyikristályok bújtak meg a földben. A sárgáról kékre, ezt követően piros keresztre váltva, az útról balra letérve a sasvári panoráma képe fogadott minket. Itt is ládáztunk egyet, majd a Rudolftanyai-elágazásig sétáltunk egy valóban páratlan kilátásért. Végül a műút mellett visszatértünk Galyatetőre. Másnapra testesebb túraútvonalat néztünk ki, mely Ágasvárban teljesedett ki.
A csúcsnak vélt ponton megpihentettük szemeinket az elénk táruló panorámában, művészportrékat készítettünk, ládáztunk, majd a gerincen lépkedtünk tovább. Ezen a szakaszon érdekességként említeném a Szamár-követ, ami véleményem szerint inkább dinoszaurusz fejet ábrázol; no is itt nyert értelmet Jimmy „nézz le rám, ó Istenem”-es sora is…
A gerincről helyenként át-átpillantottunk a környező dombokra, hegyekre, a Háromfalu templomára, majd ’szentistvántól a „szokott” úton visszakapaszkodtunk a székelykapus Galyatetőre.