Fallóskút széléről indultunk, ami túránk egyik legmagasabb pontja is volt egyben. És az ilyet sokan nem szeretik, ugyebár. Az első cél Ágasvár volt, majd Mátrakeresztes felett a Vidróczki-barlang melletti vízesés
Eszter barátosnémmal pár éve (tavaly) túráztunk a Mátrában, és viszontlátásképp elhatároztuk, hogy egy kis emlékmorzsálgatás, életútmesélés, no meg túrázás végett eltöltünk egy kellemes hétvégét Galyatetőn és környezetében.
A 2005-ös télen marha nagy hó volt a Kékestetőn: 80-90 cm-es hóvastagságokat mértek, ezért merült fel bennem a gondolat, hogy jó lenne felmenni, megnézni milyen is az ha az ember ekkora hóban csámborog. Szóltam a feherbéknek és ők is örömmel vállalkoztak erre a kis kirándulásra. Nem terveztünk hatalmas túrát, a lényeg a Kékes és a hó volt, nem a teljesített km mennyiség
Marha nagy szerencsénk volt, hogy pont olyan időpontra időzítettük a parádi hétvégénket, amikor inverziós köd üli meg az egész országot, csak a Kékestető, illetve a magasabb hegyek lógnak ki a köd fölé. Amúgy is terveztünk egy kirándulást Kékestetőre, így meg aztán különösen érdekesnek ígérkezett a dolog.
Lent ködös, nyirkos volt a levegő, 2003 Nov 23 | 10 km | -1 m
