A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A 2005-ös télen marha nagy hó volt a Kékestetőn: 80-90 cm-es hóvastagságokat mértek, ezért merült fel bennem a gondolat, hogy jó lenne felmenni, megnézni milyen is az ha az ember ekkora hóban csámborog.Szóltam a feherbéknek és ők is örömmel vállalkoztak erre a kis kirándulásra.Nem terveztünk hatalmas túrát, a lényeg a Kékes és a hó volt, nem a teljesített km mennyiség.Ráadásul a Judit is eljött így nem akartunk egy megterhelő túrát. A terv abban állt, hogy felmegyünk kocsival Mátrafüredre, ott leparkolunk és onnan busszal megyünk Mátraházáig.Mivel a Kékesre távolsági busz nem jár ezért az utolsó három kilométert gyalog kell majd megtenni.
Mátrafüreden még alig volt hó, viszont Mátraházán már látszott, hogy tényleg igaz a vastag hótakarós mendemonda.A fehérség vastagon borított be mindent, kocsit, házat,kerítésoszlopot egyaránt.Elindultunk felfelé a csúcsra. Nem akartunk az erdőben felfelé botorkálni, ezért a müúton akartunk feljutni a tetőre. Nem is volt gond az úttal, aránylag rendesen le is volt takarítva, de a síelőket szállító buszok 5 percenként haladtak el mellettünk, hatalmas fekete büzfelhbe burkolva minket. Erre nem számítottunk, de azért hősiesen küzdöttük magunkat felfelé. Még szerencse hogy csak három kilométerről volt szó. Nagyon lehangoló volt ez a sok busz, ott a fehérségben. De szerencsére felértünk, pihiztünk egy kicsit,a Feherbék is és utána nemsokára mi is lefotóztuk magunkat az ország legmagasabb pontján, majd megkerestük a lefelé, Mátrafüredre tartó turistautat. Hamar megtaláltuk és nekivágtunk az erdőnek.Marha élvezetes volt a hatalmas hó,lágyékig ért. Úgy látszik többen vállalkoztak erre a kirándulásra, mert szerencsékre nem nekünk kellett kitaposni az ösvényt, csak követnünk kellett a nyomokat.
Az út folyamatosan ereszkedett lefelé, az időjárás a körülményekhez képest kellemes volt, szóval nem lehetett okunk a panaszra.Csináltunk egy csoportképet is, bár a nagy hóban eléggé nehézkesen ment a kompozíció összeállítása.Tovább haladtunk, szinte nyílegyenesen Mátrafüred irányába.Pár kirándulóval találkoztunk csak útközben.Elhaladtunk a Benevár romja mellett is. A hóréteg egyre vékonyodott és nemsokára elértük azt a zónát, ahol nappal plusz van, éjjel viszont mínusz és a nappal megolvadt hó kellemesen ráfagyott a talajra. Csúszkáltunk rendesen, volt néhány olyan szakasz ahol csak nagy üggyel-bajjal tudtunk csak leereszkedni.
De végül sikeresen vettük az akadályt és épségben visszaértünk Mátrafüredre és csak arra vágytunk, hogy beüljünk a meleg kocsiba és hazaindulhassunk. Csak egy volt a baj,és az elég nagy, a kocsinak beragadt a jobb oldali hátsó dobfékje. Megpróbáltunk mindent, melegítettük, rángattuk a kéziféket, de nem tudtunk segíteni rajta. A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy pont elértük az utolsó buszt ami közvetlenül Pestre indult.E kellemetlenség ellenére is egy kellemes napot töltöttünk a Mátrában, megérte.