A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A túra nappali verzióját mindig március 15-én rendezik, ezzel ellenkező irányban, az éjszakait pedig augusztus 20 előestéjén. Az útvonal érinti az összes kisvasúti állomást, és közben olyan nevezetesebb helyeket, mint pl. a János-hegy, vagy a Hárs-hegy. Sok az ellenőrző pont, a 20 km-en 17 van, amit személy szerint én szeretek. Éjszakai túra lévén nem sokat fényképeztem. Nem is akartam a fényképezővel sokat pöcsölni. Track meg azért nincs, mert kimerült az aksi a GPS-ben, és amikor ezt észrevettem, akkor már nem volt értelme átrakni a fényképezőből a másik párat.
Nem voltunk gyorsak, sőt baromi lassan csináltuk meg a túrát. Pedig végig úgy éreztem, hogy megyünk, mint az állat. De ez csak érzéki csalódás lehetett. Sokan indultak a túrán. Főleg az első kilométereken tömegnyomor volt az erdőben. A második ellenőrző ponton nagyobb sor állt, mint reggelente a moszkva-téri metróállomás pénztárában, ha a bejáratnál is ellenőrök állnak. Itt egy kicsit ki is akadtam, mi lesz, ha mindenhol ennyi ember lesz, soha az életbe nem érünk be a célba. De aztán ahogy egyre több kilométert mentünk, úgy ritkultak az emberek, de mindig volt több-kevesebb túrázó előttünk, vagy mögöttünk. Pedig nem olyan könnyű ez a túra. Főleg ebben az irányban nem. Nem a táv a rázós, hanem a sok fel-le mászkálás, majdnem 1000 m a szint ezen a rövid távon. Ráadásul éjszakai túra, és most aug 19-e munkanap is volt. Én 12 órát dolgoztam aznap, ráadásul manapság nem egyszerű aug. 20-ra időjárás-előrejelzést készíteni. Lehet, hogy emiatt is fáradtam el annyira a túra végére. Magán a túrán nem volt különösebb gond a tájékozódással. Az elején kellett jobban figyelni, illetve a Disznófő-forrás előtt kavarogtunk egy kicsit. A Normafánál nem találtuk meg a turistautat, ami Csillebérc állomásra visz, így a műúton mentünk több túratárssal együtt. Húzósabb útkeresés Normafa megálló után volt. Itt nem egyenesen kellett elsétálni a kisvasút végállomására, hanem le egy hosszú jelzetlen szakaszon a Farkas-völgybe, majd onnan fel a Széchenyi-hegyre. Csak tippeltünk, hogy merre mehet az út lefelé, de végül jónak bizonyult a tipp. Tájolót persze nem vittem. A völgyben több elágazó is volt, itt a végén már nem akartam szarakodni, és kicseréltem a GPS-ben az elemeket, és annak segítségével találtunk rá a keresett zöld háromszög jelzésre. A célban adtak virslit. A célból a rajtba különvonattal lehetett visszajutni, de csak kettő ment az éjszaka folyamán. Az elsőt esélyünk sem volt elérni. De akkor sem sok lett volna, ha pont elindulunk 19.30-kor. A másodikhoz két órát kellett volna várni. Mivel másnap is melóztam, ezt inkább kihagytam, és éjszakai busszal mentünk le a városba. Így legalább 2 órát tudtam aludni a meló előtt.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
