A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A szervezőknek hála, nem kellett korán felkelni, a rajt 10:00-tól volt a cseszneki várkert sörözőben. Némi tülekedés után megkaptuk itinerünket (mint később kiderült, nem épp a megfelelőt) és elindultunk a -5 fokos, de napsütéses időben a falu házai közt első célunk, a Töbör hegy felé. A faluból kiérve balra tértünk le az útról az elődeink által kitaposott havas ösvényre.
Visszanézve a cseszneki vár került látóterünkbe, alatta a temetővel és a hóval borított földekkel. Sajnos tovább kellett menni, mert szorított az idő, tartani kellett a ritmust (ez utólag helyes döntésnek bizonyult, hisz a szintidő letelte előtt alig két percen belül értünk a célba. Szerencsére a friss hóban a már említett kitaposott úton gyorsan haladhattunk első célunk, az Ördögárok felé.
Most már nem emlékszem, merre is, de elérkeztünk első ellenőrző pontunkhoz. Pecsételés után haladtunk is tovább a mikulássipkás libasorba betagozódva. Elég kacskaringós ösvényen értünk el az ördög árkához. Az árok mélyére nem tudtunk lemenni a hó és vízviszonyok miatt, így az árok peremén haladva szemeztünk a mélységgel. Egy éles jobbkanyar és egy lejtő után már hallani is lehetett a Mikulást köszöntők énekét. A krampuszokkal együtt, harmonika hangjával várt minket a Miki és természetesen mi sem úsztuk meg az éneklést.
Megérdemelt szaloncukrunk elfogyasztása után újult erővel vágtunk neki a Gézaháza melletti „emelkedő” leküzdésének. Talán ez volt a túra legnehezebb szakasza. Hosszú végtelen pusztaságban metsző szembeszéllel küzdve kellett haladnunk. Azért megbirkóztunk a természettel és elértük a következő pecsételő helyet. Itt egy kis kavarodás támadt körülöttünk, ugyanis kiderült, hogy rossz itinert kaptunk és nekünk nem a Cuha hegy felé kell mennünk hanem a Zörög tető irányába. Így is tettünk és megindultunk felfelé. Egy hosszú egyenes út monotonságát feloldva hócsatába kezdtünk. Bea örömittasan kuncogott markába, mikor Dezsőt végre fejen találta, de én sem maradtam ki a jóból, hóból.
Elérve a Zörög tető tetejét, megkapva pecsétünket már csak egy lejtő várt ránk. No, itt jó lett volna egy szánkót elővenni a zsákunkból és lecsúszni. Maradt a gyaloglás. Azért leértünk a faluig és innen már csak egy kis árok, a Kőmosó árok maradt csak hátra. Sajnos itt kerülnünk kellett és egy biztonságosabb úton jutottunk el a cseszneki templomig, majd a kis házak között a várkert sörözőig. Megkaptuk az utolsó pecsétet, kitűzőt, emléklapot és a jól megérdemelt kajajegyünket. Az előző évekhez hasonlóan ismét finom, friss kenyérből készült szendvicset kaptunk, forró teával. Csodás időben, új útvonalon kihagyhatatlan túra volt. A leírást Gyuri készítette.