A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Idén juhival mentünk ketten bólyaszedésre. Ő csak azért, mert pecsételt a DDK-s füzetébe is. Természetes nem jön ide többet. Az előző évi túrákhoz hasonlóan nem fényképeztünk sokat. De még annál is kevesebbet sikerült. Az egyetlen kép is tulajdonképpen egy próba eredménye. Fasza ötletnek tűnt, hogy elmegyünk Fenyvesre fürödni túra előtt, úgyhogy eltöltöttünk ott pár órát a szeles tóparton. Közben a Balatontól északra zivatarfelhők gyülekeztek, ezért ki is adták a másodfokot. Egy evezős ember kiküldött minket a vízből, mi meg lassan elkezdtünk kigyalogolni. Összepakoltunk, és mikor beszálltunk a kocsiba már esett is. De inkább fújt, mint esett. Útközben újabb zuhé jött, gyakorlatilag a zuhé legvégén érkeztünk meg Rádiházára. Láttunk pár szarráázott túrázót elindulni a következő 60 km-re, és hát nagyon nem lettünk volna a helyükben. Az esti zuhé pár embert megállásra szólított, de a szarráázott agyagos talaj nekünk is okozott fejfájást. Állandó csúszkálás, folyton figyelni a jelzések mellett az utat is, hogy minél kevesebb sárral és vízzel ússzuk meg. Lasztonyán jött a szokásos pihi, itt már emberekkel is találkoztunk. Hárman közülük feladók voltak, egy jött velünk. Túltettük magunkat a lasztonyai emelkedőn, majd jött az erdő a domb másik oldalán, és a Torhai-forrásnál a sár, és az újabb emelkedő. Annyira nem volt vészes a sár amúgy, nem az a full beleragadós trágya volt, de természetesen eléggé visszavetette a tempót. Mi még csak hagyján, de annak, aki már 18 órája gyalogol, és még 16 van hátra….
Lispeszentadorján előtt felszedtem az utolsó bólyát. Nem tudtam elrakni, mert csurom vizesek voltak, a bal kezemben gyűjtöttem őket. A jobb kezemben krichard atommeghajtású zseblámpája volt. A lejtő meg csúszott, amit persze sejtettem, de nem voltam elég óvatos, és elburultam. Pont ráestem a fényképezőgépre. A sarkára, így az megúszta, de nekem utána 1 hónapig fájt a bordám. Inkább ideges voltam, hogy lehetek ilyen béna, pedig még számítottam is rá. Atis az összes bélyegzőt be akarta verni a füzetbe, még azt is, amit nem feltétlenül kell. Emiatt bementünk Lispeszentadorjánra, és ha már ott voltunk, az aszfalton mentünk be Bázakerettyére. Késve természetesen. Soha nem érünk oda pontzárásra, de most különösen lassúak voltunk a sár miatt. Akkor már véget ért a balhé a kocsmánál, a rendőrök is hazamentek, ahogy beértünk. Juhi továbbment a kéken Kistolmácsra. Az végig aszfalt, a túrázók kerülnek. Engem visszavittek Rádiházára a kocsihoz, visszafelé pedig még beugrottam egy bólyáért Budafára. Pont összetalálkoztam az utolsó résztvevővel, aki már azért itt tetemes késésben volt. Kistolmácsról bevittünk még egy feladót, de ekkor már kivilágosodott, és a köd is felszállt.