Budai tájakon 30 – Dendeocse

Hűvösvölgy – Nagy-Hárs-hegy – Szépjuhászné – Fekete-fej – Vörös-pocsolya – Nagykovácsi – Zsíros-hegy – Solymár – Virágos-nyereg – Hármashatár-hegy – Hűvösvölgy

Érkezés

15.05 – Hűvösvölgy-Nagy-rét

Résztvevők

szabola, krichard

Időjárás

Napos,fülledt idő. Délután erőteljes gomolyképződés, ami este jégesőt, zivatart eredményezett.

Leírás

Mivel feherb szolgálatos volt szombaton , bájos, kicsi, aktuárius felesége pedig nélküle nem jön el velünk túrázni, juhi hazament a hétvégére, ezért a kricharddal ketten indultunk el a túrán. Egyikünk sem teljesítményezett még a Budai-hegységben, de ha már itt van egy ugrásra akkor igazán kipróbálhatnánk, volt a gondolat mikor kinéztük a túrát. Nem kell messzire utazni, nem kell korán kelni, ideális kezdő paraméterek. A 15 km nevetséges lett volna:), az 50 meg finoman fogalmazva is enyhe túlzás, ezért a középtáv, azaz a 30 km mellett döntöttünk.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20241018_101325.jpg a fájlnév — A Nagy-rét reggel

Hamar odaértünk a rajthoz, nyolc óra ötkor vettük át a papírokat és egyből neki is vágtunk a távnak. Csak a nevezés után vettem észre hogy ezt a túrát a Rákoskerti Lemaradás SE rendezte. Hát egy kicsit megijedtem, életem első kirándulását is ez az egyesület rendezte és azóta sem vettem részt olyan túrán ami annál unalmasabb lett volna. Ez még a Lemaradás 50 volt 2002-ben. Úgy látszik a szervezők szeretik lakott területen keresztülvezetni az útvonalat, mert anno a Lemaradásnak és most ennek a túrának a jelentős része falvakon belül, házak között haladt. És mi tagadás nemigen szeretek kiskertek között gyalogolni.A szervezéssel nem volt gond, igaz nem sokmindent kaptunk.

Az elején kapásból fel kellett másznunk a Kis-Hárshegyre. Nem volt rövid az emelkedő, de szerencsénkre a meleg még nem akadályozott minket nagyon a gyaloglásban. A Kaán-kilátónál helyezték el az első ellenőrző pontot, amiből összesen hatot kellett érintenünk, ha meg akartuk szerezni a jelvényt.Az emelkedő rendesen megizzasztott minket, a krichard ivott és hallatlanul megörült annak az egy kiló nektarinnak, amit elhoztam magammal. Ritka az az eset, amikor egy teljesítménytúrán felmegyünk a kilátóba – szigorúan csak rólam és a krichardról van szó, hiszen juhi és feherb nótórius kilátóbamászók – és ez itt sem történt másként. Szép, szép a kilátó, de nem annyira hogy felmentünk volna a tetejébe.

A következő pont a Fekete-fejen leledzett. Lefelé indultunk a hegyről és igazán jót beszélgettünk krichard magánéletéről. Annyira jót, hogy elég hamar leértünk a Szépjuhászné műútra, majd rövid aszfaltos trappolás után ismét bevágtunk az erdőbe. A Fekete-fejre szintén egy combos emelkedő vezetett fel.

Egy kicsit elgondolkoztatott minket, hogy még alig vagyunk 7-8 kmnél és már a második hegyet hágjuk meg. Mi lesz itt 30 kilométeren még? Az ellenőrző pontnál természetesen pecsételtünk majd folytattuk az utunkat. Elértük Adyligetet, átvágtunk egy úton, majd itt támadott meg minket a meleg. Mi tagadás nem esett jól a napsütés. Egy lovarda mellett vitt az utunk, majd találtunk egy kutat, amiből egy erős bot segítségével sikerült vizet csiholnunk. Ugyanis nem volt nyomókarja. Krichard megfürdött, ittunk.

A következő megálló Nagykovácsi. Addig viszont szerencsére végig erdőben haladt az utunk. Az egyre melegebbé váló levegő békén hagyott minket. Számomra a Budai-hegység így elsőre nem rossz egyáltalán, csak a pestközeli volta miatt rengeteg kisebb-nagyobb csapás, ösvény keresztezi az erdőt és ezek közül csak kevés a turistaút. Még az a jó az egészben hogy elég rendesen fel vannak festve a jelek. Lassan beértünk a faluba, egyből találtunk egy kutat, krichard ismét megfürdött. Nem időztünk itt sem, mentünk tovább lefelé, a központ irányába.

Itt kezdődött a lakott terület túra. Az elején még nem sejtettük, hogy innen egészen a Zsíros hegyig lakott területen fogunk gyalogolni. Átvágtunk a falu közepén, majd kertes házas övezetben emelkedtünk lassacskán felfelé, egészen addíg míg el nem értük a Zsíros-hegy tetején lévő kis tisztást.Itt volt a negyedik ellenőrző pont és már a táv felénél voltunk. Pecsételtünk, nem maradtunk sokáig, hanem egyből továbbindultunk. A következő két kilométeren lassan ereszkedtünk a fák között, aztán elkezdődött a borzalom.

Beértünk Solymárra.Eleinte nem is zavart minket a falu, tudtuk, hogy keresztül kell rajta haladnunk.de a fene sem gondolta, hogy a zöld sáv pontosan a falu legszélesebb területén vág át. A nap sütött, autó hegyek az utakon, zaj. Szóval tényleg borzalom. Aztán még egy kicsit be is néztem a dolgot, az egyik utcán rossz irányba mentem, de szerencsére még időben korrigáltuk a eltévelyedésünket. Átkeltünk egy patakon, majd tovább a házak között és el se hittük, hogy végre kijutottunk a mezőre. Itt már gomolyfelhők tarkították az eget, és néha-néha eltakarták a napot. Egyből szebb lett a világ:) A falu határában található, Mátyás-hegynél találtuk meg az utolsó előtti pontot. Éppen restaurálták a várat, de megpróbáltam felmenni. Felesleges kapaszkodás volt, mert munkások dolgoztak éppen a falak között. Visszatértünk a zöld sávra és nekivágtunk a következő, egyben utolsó ponthoz vezető 7 kilométeres szakasznak. Itt volt egy mélypont, főleg krichardnak, itt kezdte feszegetni hogyha valaki megkérdezné tőle miért jár túrázni, nem tudná megmondani, viszont kapásból fel tudna sorolni egy tucat ellenérvet. Szerencsére nem lett komolyabb baja:)

Egy virágos mezőn. amelyet embermagasságban borítottak a növények, haladtunk eltökélten a Csúcs-hegy irányába.Aztán betártünk végre az erdőbe és az árnyék igazán üdítőleg hatott ránk. A térkép alapján a turistaút a hegy északi oldalában haladt, de előbb-utóbb úgyis fel kell kapaszkodni majd a nyeregbe, hogy átjussunk a túloldalra. Az út hirtelen jobbra fordult és egy igencsak meredek emelekedőbe csapott át az eddig lankás terep. Találkoztunk két biciklistával, akik láthatólag eléggé kivoltak és tőlünk kérdezték, hogy hol is vannak most éppen. Útbaigazítottuk őket,remélem sikeresen hazajutottak. Aztán végül csak elértük a Csúcs-hegy északnyugati oldalán található turistaút csomópontot. Itt aztán eléggé sokat kóvályogtunk mire megtaláltuk a helyes utat, de végül csak megtaláltuk. Elvileg csak tovább kellett volna mennünk az úton, de a térkép alapján egy kicsit elbizonytalanodtam. Aztán ráakadtunk a hegyet a déli oldalról kerültük meg. A gomolyfelhők egyre nagyobbak lettek, néha-néha dörgött is az ég. A fránya felhők azonban nem akarták megkönnyíteni utunkat és kikerülték a napot, amely irgalmatlanul tűzött. Végre elértünk egy újabb csomóponthoz, ahokl elhagytuk a zöld sávot és rátértünk a sárgára, amelyet végig követve már a célba jutunk.