A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás


Igazából egy dupla túra volt ez. Külön díjazták azt, ha valaki felment a Vörös-kőre, és ha már valaki felment oda, akkor onnan indítottak egy tájékozódási túrát is. Ilyen túrán még nem vettünk részt, ez volt az első tájékozódási jellegű túránk. A rendezők 10 pontot adtak meg, ebből ha valaki 5-öt megtalált, akkor már teljesítettnek tekintették a feladatot.

Leányfaluból a Vörös-kőre alig egy óra alatt fennt voltunk. Közben eléggé szenvedtünk a szúnyogoktól, és a fülledt időtől. A polókból csavarni lehetett volna a vizet. A nap nem sütött, a hegytetőn kicsit fújt a szél. 10 órakor neveztünk a tájékozódási túrára, megkerestük a térképen a kijelölt pontokat, és eldöntöttünk egy felkutatási sorrendet. A rendezők szövegesen adták meg a pontok helyét, pl. 3 km-en belül a legmagasabb pont, a legközelebbi forrás, a forrástól 360 fokra 940 m-re lévő magaslat, stb. Valahol egész hosszú leírás adtak, pl. T-elágazásnál jobbra menni, majd az erdőbe beérve 50 m-re egy félig elszáradt fa. Ilyeneket kellett megtalálni.



A Hétvályús forrás felé indultunk el, rögtön egy eléggé meredek részen kellett lemenni, néhol a fák gyökereibe kapaszkodva. Nem volt messze a forrás, a lyukasztót is megtaláltuk. Rohadt jól néz ki a forrás, szép mohás a kifolyásának a környéke. Továbbmenve egy vadregényes vízmosást kereszteztünk. Elvileg jelzett turistaúton mentünk, de a sárga kör jelek eléggé meg voltak fogyatkozva. Elértük a sárga sávot, amin tovább távolodtunk a Vörös-kőtől. Egy elágazásban kicsit tanakodtunk, hogy jó helyen vagyunk-e, de végül is nekivágtunk a kúpnak, aminek a tetején kellett lennie a második ellenőrző pontnak volt nekünk a jó, de később kiderült rosszra tippeltünk.



Alulról lehetetlen megközelíteni, mert egy sziklaszirten épült, tényleg úgy, mint egy sasfészek. Rohadt jó a kilátás az alatta lévő völgyre és a szomszédos erdővel borított hegyekre. A hatodik pontot egy gerincen található sziklatömbre rakták, a háztól kb. kétszáz méterre, de addig eléggé fel kellett kapaszkodni. Mivel szabolának dolga volt a Keleti pályaudvaron három órakor, úgy döntöttünk, hogy a hetedik és a nyolcadik pontot kihagyjuk. Ezek egy-egy hegytetőre voltak rakva, az egyik ráadásul nagyon meredeknek ígérkezett,

bár a hatosól nem esett messze. Csak ugye nem elég oda felmenni, le is kell onnan jönni. Eme megfontolások után visszamentünk a dózerútra, majd a zöld jelzésen elindultunk vissza a kiindulási helyre, a Vörös-kő irányába. Közben még útba ejtettük a kilences és a tizes pontot, amiket könnyedén megtaláltunk. Az egyik egy száradt fán, a másik pedig egy határkőn volt, és világosan le volt írva, hogy hol találjuk őket. Rövidesen beértünk a célba, ahol leadtuk a lapot, kaptunk narancslevet meg jelvényt és oklevelet a teljesítésért. Rögtön el is indultunk vissza a kocsihoz Leányfalura.
Kitűzők, oklevelek, egyebek

