Bükki Források 15

Túraparaméterek

A túra hossza

15 km

Szintkülönbség

550 m

Szintidő

5 óra

Legmagasabb pont

Indulás

Lillaföred – 10:30

Útvonal

Lillafüred Szeleta-tető Flóra-forrás Csókás-forrás Lencsés-forrás Eszperantó-forrás Lillafüred

Érkezés

Lillafüred – 16:00

Résztvevők

szabola, Petra

Időjárás

Záporos, zivataros

Mostanában nagyon kevés teljesítménytúrán voltam. Nem is a lustaság miatt, inkább mással töltöttem az időmet. Tavaly mentünk el Petrával egy teljesítménytúrára a Mátra aljára, a kaptárkövekhez, Igaz abban volt egy kis kényszer, de ennek ellenére jó volt. Pont emiatt jutott eszembe, hogy ismét nézhetnénk valami rövid túrát és így jött képbe a Bükki Források teljesítménytúra legrövidebb, 15 km-es távja. Korábban már – 15 évvel ezelőtt – részt vettünk ezen a túrán, de akkor még más rendezte és nem a 15-ös hanem a 30-km-es távon mentünk végig.

Az időjárás nem tántorított el minket, igaz nem is mondtak ótvar rossz időjárást arra a napra. Szerencsére szinte egész nap indulhattunk, így nem kellett hajnalban kelni. 8-kor indultunk otthonról ls fél 11-kor már el is rajtoltunk. Kicsit hűvös idő fogadott minket, de hamar bemelegedtünk, mivel az első pár kilométeren kellett letudnunk a teljes táv szintkülönbségének majdnem a felét, úgyhogy jól megizzadtunk mire felértünk a Szeleta-tetőre. Régen jártam erre így még nem jártam a lillafüredi kastéllyal szemben, a hegytetőre épült Zsófia kilátónál. Lassan caplattunk fel, de azért csak felértünk. Igaz ez még nem a tető volt, innen még mennünk kellett mire valóban elértük a csúcsot. Notórius nem kilátóba mászó vagyok és most is kihagytuk hogy felmásszunk. Kicsit sütött a nap, egy kicsit nem tudtuk hol vagyunk, de azért egyáltalán nem voltunk kétségbe esve. Az itiner elég szegényesre sikeredett, de azért használhatónak bizonyult. Egy kicsit bezavart, hogy térkép jelölései eléggé eltértek az intinerben követendő jelölésektől, de erre a startban is felhívták a figyelmünket. Szerencsére egyáltalán nem tévedtünk el és nemsokára már a forrás völgyben meneteltünk.

Az első forrás amit fel kellett keresnünk a Flóra forrás volt. A szép foglalással rendelkező forráshoz egy kis kitérőt kellett tennünk. Emlékeim szerint mikor itt voltunk anno még nem volt kifolyója, csak egy medence, de most már egy csövön át jött belőle a víz. Amúgy a túra útvonala nem változott a rendező váltás ellenére, ugyanarra kellett mennünk. Itt pihentünk egy kicsit, majd indultunk tovább a második, a Csókás-forrás felé. Egészen a Felső-forrásig kanyarogtunk a völgyben, itt jött ismét egy meredekebb emelkedő. Dörögni kezdett az ég, és reménykedtem benne, hogy elkerül minket, de nagyot tévedtem. Elkezdett esni az eső, de szerencsére nem az nyomorultul mindent eláztató vízesés jellegű özön, hanem a zivatar ellenére csak normális eső. Nagyon lehangol, ha túra közben esik az eső, így most Petra tartotta bennem a lelket. Ahogy eddig én benne. Csak esett és esett, a piros kereszt pedig vezetett a végtelenbe és tovább 🙂 És tovább. És tovább. Mintha sosem akarna véget érni. Öröm az ürömben, hogy nem akadtunk össze nagyobb vaddisznócsordával illetve komolyabb emelkedőkkel. Itt különben végig víznyelők mellett haladtunk.

Aztán mikor már nagyon elegünk volt, feltűntek a Csókás-forrásnál található házak illetve az esőbeálló körvonalai. És az eső is elállt. Itt derült ki, hogy fel kellett volna írnunk a Flóránál található kódot az itinerre. De nem származott belőle gond, mert az itteni pontőr beírta nekünk. Különben is lefotóztuk. Itt is pihentünk egy keveset, majd indultunk visszafelé. Még a Lencsés illetve az Eszperantó forrás maradt hátra. Kisütött a nap, lefelé mentünk, szóval a kedvünk is helyreállt.

Mikor itt voltunk 15 éve a Lencsés-forrás foglalása eléggé „gusztustalanul” nézett ki, azóta átépítették és hasonló lett a Flóra-forrás foglalásához, nagy embléma és terméskövekből kirakott, viszonylag magas építmény. Azonban valamit elronthattak, mert a csőből nem tiszta víz folyt; mintha a felszíni vízfolyások is bejutottak volna a forrásházba és onnan a csövön át öklött ki minden együtt.

Továbbra is lefelé haladtunk, néhol a sár eléggé nehezítette a járást. Kereszteztük a műutat, majd leértünk a tóhoz. Itt már csak a tóparton kellett végigbandukolnunk. Jah és persze közben még az Esperantó-forráshoz is felkapaszkodtunk, amit nagyon megnehezítettek a kidőlt fák. Ezután már tényleg csak másfél kilométer maradt. Kicsit kifutottunk a szintidőből, de abszolút nem számított, így is megkaptuk a díjazást. Jó kis túra volt úgy érzem.

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk