Félnyolcas

Túraparaméterek

A túra hossza

28 km

Szintkülönbség

1900 m

Szintidő

7 óra

Legmagasabb pont

Indulás

Szentendre – 8:20

Útvonal

Kerékpáros szakasz: Szentendre – Dömör-kapu – Király-kúti nyereg – Pilisszentlászló – Hegytető – Pap-rét – Király-völgy – Szentendre Gyalogos szakasz: Szentendre – Vörös-kő – Palócki-rét – Úrasztal-oldal – Vízverés-nyerge – Borjú-fő – Telgárthy-rét – Spartacus-ösvény – Pilisszentlászló – Szt. László-hegy – Hegytető-pihenő – Szentendre

Érkezés

Szentendre – 17:30

Résztvevők

szabola

Időjárás

Eleinte borult, majd felszakadozott a felhőzet és délutánra kisütött a nap. Csapadék nem volt.

Rászántam magam és elmentem egy komolyabb túrára is. Tesztelni akartam magam, mennyire bírok egy nehezebb teljesítménytúrát. Egy vegyes túra volt a kiválasztott, 35 km bicikli és utána 30 km gyalog. A kerékpáros útonalat ismertem, hiszen nagyon sokszor jártam már a Visegrádi-hegység erdészeti műútjain, fejemben már előre összeállt az útvonal, merre kell majd menni. A gyalogos táv útvonalát nem ismertem ugyan, de nem is néztem meg részletesebben és annyira nem is érdekelt, hiszen biztos kapunk majd itinert, amiben le lesz írva minden részletesen. Izgalmasnak tűnt, hogy egy túrán kétféle téma van. Tulajdonképpen mi is gondolkodtunk egy ilyen túrán (IMEL – azaz Izzadok, Mint Egy Ló), de csak terv szintjén maradt meg bennünk a gondolat, a megvalósításhoz pedig nem jutottunk el. Pedig már a kitűző terve is megvolt. A start és cél – a szervezők csak úgy hívták Bázis – a Lajosforrás-Dömörkapu felé vezető műúton, a Szentlászlói úton volt, a baseball pálya mellett. Reggel a szokásos „minek” kérdést tettem fel magamnak, amikor korán felkeltem, de ez egy fél óra múlva már elmúlt. Igencsak kíváncsi voltam, mit tudok teljesíteni, bírni fogok-e egy ilyen túrát. Harminc kilométeres túrán utoljára márciusban voltam a Bükkben, a biciklit pedig csak pár kilométeres távokra szoktam használni. Nevezés, fizetés, indulás. A nevezés egy kicsit lassan és körülményesen zajlott, de nem kritizálok, mert mi is eléggé elrontottuk a HAK budai-hegységbeli startját. A startól Dömörkapu irányába haladt az út, majd innen tovább Sikároson keresztül, fel egészen a Király-kúti nyeregig. Amikor olvastam az útvonalat a túra előtt, akkor nem tudtam elképzelni, hogy lesz meg a 35 km, de így hogy fel kellett mászni a nyeregig, már összeállt a kép. Nehéz túrának ígérkezett, de nemcsak nekem, Chuck Norris ebolás idegzsábától már Dömörkapunál kipusztult.

Fiatalkoromban, amikor a Pilismarótra mentünk biciklivel, érintettük a Király-kúti nyerget, és mindig az volt a ki nem mondott cél, hogy ne kelljen leváltani a pedálnál a legkisebb fogaskerékre. Most is erre figyeltem és sikerült is, de volt egy-két olyan szitu, amikor már majdnem leváltottam. Aztán csak felértem a nyeregbe. Innen az 50 km-es kerékpáros távon haladók tovább mentek a Pilismarót felé vezető műúton, azok, akik viszont a 35 km-es távon indultak, visszafordultak és egészen a Pilisszentlászló felé vezető műútig kellett visszagurulniuk. Nagyon jól jött ez a kis lazulás, talán mondanom sem kell, hogy ami felfelé 40 percig tartott az lefelé kb. 6 perc lehetett:) Aztán innen fel Pilisszentlászlóig. A gurulás után egy kicsit rosszul jött az ismét tekerés, ráadásul meredeknek is tűnt, ismét lelassultam, de folyamatosan haladtam, nem álltam meg. Szerencsére az emelkedő is enyhült, így egész jó tempóban értem fel a faluba. A Kisrigó étteremtől ismét gurulás következett, egészen a falu központjáig, ahol pecsételtem. Adtak egy almát, nápolyit nem kértem, és tovább is indultam felfelé, de egyelőre nem ültem fel a biciklire. Már az elején tudtam, hogy itt lesz majd a legnehezebb, Szentlászlótól föl a Hegytető parkolóig, de meglepő módon nem fakasztott vérkönnyeket a szememből. Miután felértem, a Pap-rét felé kellett továbbmenni, aztán már csak gurulás maradt. De megdöbbentem, mert számomra ez a szakasz volt a legnehezebb; amíg a parkolóból felértem a Pap-rét felé vezető út legmagasabb pontjáig. Majdnem megálltam, de végül sikerült szünet nélkül feljutnom a legmagasabb pontra. Innen aztán lejtmenet következett egészen a Skanzenig. A Pap-réttől a Skanzen felé az út elég hosszan murvával volt felszórva, a versenybiciklisek nem nagyon örülhettek ennek a szakasznak. Mikor leértem még hátravolt egy kisebb emelkedő, kb 300 méter, és utána ismét lazulás a célig. Végül alig több, mint 2 óra alatt meglett. A szintidő 5 óra volt.

Ezután indultam el a 30 km-es gyalogos távon. Átöltözés, szerencsére itt a startban biciklimegőrzést is vállaltak, tehát azzal nem kellett törödnöm. A srác, aki kiadta a gyalogos menetlevelet, kérdezte milyen volt a biciklis szakasz, mondtam neki, remek, ha még betennének egy 3 km-es futást is az elejére, igazi ónember verseny is lehetne ( a vasember analógiájára:), csak puhányoknak ). Aztán említette, hogy régebben még volt benne evezés is (valahol Dömös környékén), de az kimaradt, mivel a fáradtság miatt több baleset is előfordult. Végül 10.40-kor indultam neki a távnak. Néztem az itinert, odatévedt a szemem a pontok nyitvatartása idejére és meglepődtem, hogy a vörös-kői pont csak 11.40-ig van nyitva. Gondoltam valami elírás lehet, mert hogy nem fogok odaérni az biztos.

A sárga kereszten indultam felfelé, soha nem jártam ezen a turistaúton, annak ellenére, hogy elég sokszor túráztam már itt a Visegrádi-hegységben. Tetszett a sárga kereszt, főleg miután elhagyta a Pap-rét-Skanzen műutat, pont azt, amin kb. egy órával korábban gurultam lefelé.

A túrát a szervezők úgy írták ki, hogy szerepelt 4 táv (30 km gyalogos, 50 km gyalogos, 35 km kerékpáros, 50 kilométer kerékpáros) és az induló ezek közül azokat választotta, amelyiket szerette volna és párosíthatta is őket. Az ötlet szerintem jó, de a megvalósítás valahogy nem sikerült. Az indulásnál nem kaptam a két távról egy közös menetlevelet, hanem amikor a biciklis távon mentem, egy ahhoz tartozót kaptam, a gyalogosra egy teljesen másikat. És ez a rajtszámokban is gondot okozott, mert az is különbözött, sőt az egész végén, a célban, csak egy kicsit később derült ki (mivel semmi kapcsolat nem volt a bicilis és a gyalogos menetlevél között), hogy nem csak a gyalogos távot teljesítettem. Haladtam tovább a Vörös-kő irányába, ott volt a gyalogos túra első elenőrzőpontja. Vártam mikor fog durván emelkedni a terep, de meglepetésemre sehol sem találkoztam ilyen szakasszal. Jó ez a sárga kereszt! Nagyon jó helyeken visz, ajánlom mindenkinek és elég a Sztaravoda forrástól indulni. Aztán nemsokára áttértem a sárga sávra, ami már egészen felvitt a csúcsra. És itt kellett szembesülnöm azzal, hogy az ellenőrzőpont nyitvatartása tényleg 11.40 volt! Már majdnem felértem, amikor elment mellettem két fiatal. Még szerencse, hogy megkérdeztem tőlük, nem ők-e a pontőrök és azt válaszolták, hogy igen. Eléggé meglepett a dolog, hogy akkor ez most hogy?! A 35 km-es biciklis távra 5 óra szintidő volt meghatározva. Elvileg fél kilencig lehetett indulni, könnyen kiszámítható, hogy ha ezt betartom, akkor 13.30-kor indulok el a gyalogos távon…És akkor már sehol sem fogok pontőrrel találkozni. Kérdeztem ezt tőlük, azt mondták, hogy majd beszólnak a Bázisra és megkérdezik, mi a helyzet. Tettem ezt azért, hogy okostóninak tartsanak, meg azért mert még voltak mögöttem, akik szintén ilyen bicikli+túra kombót nyomtak.

Na mindegy, engem még felírtak, aztán felcaplattam a csúcsra. Nemigen töltöttem el itt sok időt, mert a következő ellenörzőpont a Kaán-forrásnál csak 14-ig volt nyitva és most 12:20 lehetett. Szerencsére csúcson voltam, így lefelé vitt az utam. Először a Pap-rétig kellett gyalogolni, majd onnan le a forrásig. Útközben egy nagyobb iskolás csapatba futottam bele, az előttem lévő fiú figyelmeztette a társait, hogy a bácsi előzni szeretne. És nem gúnyosan mondta:) Szóval bácsi lettem; még pár év és csak annyit fognak szólni ilyenkor, hogy a papóka el szeretne tántorogni. Ezen a részen is vártam a meredek szakaszokra, elvégre vagy 1100 m szintkülönbséget írtak a gyalogos távra, de itt sem találkoztam eggyel sem. Siettem, és miután leértem a Pap-rétre, ahol ma már korábban voltam biciklivel, elindultam a műúton a forrás felé. Az itiner alig 3km-t írt, a táblázatban pedig 3.9 km volt. 13:20-at mutatott az óra. Talán meglesz.

A műúton elég gyorsan lehetett haladni, sőt még egy rövid szakaszon belefutottam egy kicsit, de aztán rászóltam magamra, nem vagyok én olyan szupercsávó, hogy még fussssssak is. Meg nem is tudtam a hátizsák és a fényképezőgép miatt. Nemsokára utolértem három túrázót, akik a 30 km gyalogos távon indultak. Ők mesélték, hogy a rajtban elfogyott a menetlevél és így egy órával később tudtak csak elindulni. Eléggé le voltak maradva, és ahogy mondta egyikük valószínűleg ki fognak szállni Szentlászlón.

Siettem tovább, nemsokára feltűnt balra lent a forrás és a műutat elzáró sorompó. Sikerült odaérnem 13:56-ra és meg is kaptam a pecsétet. És itt döbbentem meg igazán. Az még hagyján, hogy a vörös-kői pontról lefelé menet találkoztam a pontőrökkel, de akik itt voltak a forrásnál semmit sem tudtak arról, hogy ott még vannak túrázók. Kb. olyan mintha, a jobb láb nem tudja mit csinál a bal. A HAK-on mindig odaszóltunk a következő pontra, hogy most indult el az utolsó túrázó, jelezvén azt, hogy a pontőr várjon. De itt mintha erről szó sem lett volna. Nem beszélve a pont nyitvatartási idejéről ami szerintem szintén el volt cseszve. Egyszerűen nem vették figyelembe a kombósokat. Vagy csak az olyanokat, akik két adag EPO-val nyomják a túrát.

Feltöltöttem a kulacsaimat. Ettem is egy keveset. A gyalogos távra csak 7 óra szintidőt adtak, nem szerettem volna túllépni, így nemigen maradt időm pihengetésre. Meg egy kicsit kevésnek éreztem ezt a 7 órát. Igaz, a táv csak 28 km volt hivatalosan, de általában ilyen hosszú túrákra 8 órát szoktak adni. A nap kisütött, jó idő volt. Megkérdeztem, merre kell mennem, és annyit mondtak hogy tovább a kunyhóig. Nos kunyhó nem volt, csak lakóház, meg a madártani egyesületnek egy háza és nagyon nagy szerencsém volt, hogy ismertem az Apát-kúti völgyet. Az itiner ugyanis annyit írt (megemlítem mert ez elég húzós): „Miután a forrás finom vizétől új erőre kaptunk, a patakon átkelve, a szalagozást követve folytatjuk utunk, immár a Spartacus ösvényen”. Nos lehet hogy csak én értelmezem rosszul, de itt azért kimaradt az, hogy a műúton tovább haladva még kb. 1 km-t!, a műút keresztezi a patakot egy híddal és utána kell balra fordulni a Fűvészkerttel szemben. Ráadásul a pontnál csak annyit mondtak, hogy a kunyhóig kell menni… Nem tudom, az utánam jövő két srác, akikkel fentebb találkoztam, hogy fognak ezen eligazodni, de hogy szopóroller lesz nekik az tuti, mivel messziről jöttek és nem környékbeliek. Jó, talán egy kicsit túl sokat szarakodok ezzel az itinerrel, de engem nagyon zavart. De azért igaz az is, hogy egy épeszű túrázó térképpel megy kirándulni, de én ezt kihagytam. Térképpel az itiner is valószínűleg könnyebben értelmezhető lett volna.

Viszont a Spartacus ösvény kbrva jó! Aki még nem járt erre, mindenképpen menjen végig ezen az úton, mert tényleg remek! Talán fentről jobb lefelé, de végülis mindegy, fölfelé sem vészes. Itt is vártam a meredek emelkedőket, de semmi. Ami persze jól esett:) Nem jelzett turistaút különben, az Apát-kúti völgyből indul és egészen Pilisszentlászló fölött ér véget. A lentebbi szakasz (a Jenő kunyhó alatti rész) még akár mtb-kal is járható. Nagyon tetszett ez a rész és egyszerűen nem is tudom, hogy történhetett az meg, hogy még nem jártam erre. Meredek hegyoldalakban vezet az út, néhol fák között, néhol kopár sziklás rétek oldalában. Hangulatos és nagyszerű! És még csak nem is meredek, de azért kisgyerekekkel, tűsarkűban, zombifogakkal, házisárkányokkal ne!

Felértem az ösvény végére, innen már csak Szentlászóra kellett bezúgni a zöld sávon. Hosszan sétáltam a házak között mire beértem a falu közepére, ahol az utolsó ellenőrzőpont volt. Itt pecsételtem reggel is, amikor biciklivel jártam erre itt. Ez a pont is hivatalosan 16-ig tartott nyitva, és jóval 16 után értem ide, itt mg voltak pontőrök, az 50 km-es gyalogos táv itt csatlakozott be újra. Egész nap trajtam volt a pulzusmérő, így nagyjából tudtam mennyi kalória ment le eddig és a többezres érték után szerinted érdekelt mennyi cukor és kalória van egy fél literes Fantában? Hát nem:) Itt már eléggé kivoltam, elfáradtam, de már csak a Hegytető parkolóhoz kellett feljutnom. Ezen a turistúton még szintén nem jártam, sőt, az egész túra olyan helyeken vitt, amelyeket eddig nem ismertem és ez nagyon remek volt! A hegytetőről már csak a zöld sávot kellett követni lefelé, kb. 4 kilométeren keresztül és be is értem a célba. A 7 órás szintidő éppen csak meglett (pár perc híjja volt). Az összes idő 9 óra. Mondjuk a gyalogos táv esetében azt hittem jobb lesz az idő, de ez van. Hazafelé még vettem sütit a családnak és lelkiismeretfurdalás nélkül tüntettem el két francia kérmest:)

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk