Bakonyi Barangolás 10

Túraparaméterek

A túra hossza

10 km

Szintkülönbség

270 m

Szintidő

5 óra

Legmagasabb pont

Csúcs-hegy- 383 m

Indulás

Bakonybél – 8.50

Útvonal

Bakonybél – Szent-kút – Csúcs-hegy – Öreg-Kerülő-hegy – Kertes-kői-szurdok – Éliás-hegy – Borsó-kút – Csúcs-hegy – Pityer-domb? – Bakonybél

Érkezés

Bakonybél – 12.10

Résztvevők

szabola, Vencel

Időjárás

Napos

Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy kifogtuk a jó időt erre a napra. Egy kicsit messzebbre mentünk a fővárostól, a Bakonyba. Ott még úgyse sokat túráztunk, így kapóra jött az alkalom, hogy megnézzük a környéket. A túra ráadásul a Bakony kellős közepéből, Bakonybélről indult.

A szervezők jó sok távval kedveskedtek az indulni szándékozóknak. A leghosszabb a 70 km-es táv volt, de lehetett még 50,40,30,20 és 10 km-esen is indulni. Mi Vencellel a legrövidebbet választottuk természetesen. Már jó előre megbeszéltem vele, hogy akkor most hétvégén megyünk kitűzős túrára. Végül úgy döntöttünk, hogy nem a túra napján megyünk, hanem az egész hétvégét ott fogjuk tölteni Bakonybélen.

Gyorsan szereztünk is szállást, így reggel nem kellett sietnünk, ráadásul a 10 km-es távon fél délig lehetett indulni, úgyhogy még reggel aludhattunk is, de azért nem akartunk sokat tökölni reggel, így azért fél kilenckor elindultunk. A start a Pannon Csillagda mellett volt. Amúgy ez a csillagda egy nagyon modern kis múzeum, bemutatóterem egy csillagvizsgálóval a tetején, ahova a látogató felmehet és bele is nézhet a távcsőbe. Fura volt egy ilyen színvonalú, többszintes építmény ebben a kis faluban.

Az első szakasz a Szent Gellért által remetehelyként választott Szent-kúthoz (Borostyán kúthoz) vitt. A nap már sütött, hideg nem volt, de azért nem is izzadtunk. Erdő egyelőre sehol, először műúton, majd a falu határát elhagyva földúton haladtunk a nyílt terepen. Nem szeretem az ilyen őszi magaskórós növényzettel szegélyezett utakat, elszáradt, embermagasságú kórók, alig valami zöld. Nem kellett sokáig mennünk a kútig, hamar megtaláltuk, egy kis ligetes rész, közepén egy tavacska kápolnával.

Innen felfelé vitt tovább az út, egy kis erdő majd ismét magaskóros rész következett. Az útvonal egy nagy 8-ast írt le, a 8-as dereka egy hegytetőn, a Csúcs-hegyen volt. Oda tartottunk most. Nem nagyon tetszett ez a rész és Vencel is elég hamar megunta. És elege lett az egészből. Bevallom, hogy vittem egy kicsit a nyakamban. Ettől megbékélt és megnyugodott. És szerencsére a környék is változott. Bükkerdőbe értünk. A fákról már hullottak a sárga 29 féle árnyalatában játszó levelek. Színes tél volt, ahogy Vencel megjegyezte.

Lefelé tartottunk most már egy lankás kis úton, nemsokára le is értünk a völgybe. Itt megnéztük a Bányász-kutat, majd pár perces kis pihenő után betértünk a rövid kis túránk legjobb részére. Ez pedig egy kis szurdok volt, melynek alján folyt végig a Gerence patak. Hasonló, mint mondjuk a Lukács-árok a Visegrádi-hegységben, de jóval több benne a víz, viszont rövidebb. Pár száz méter után a végére is értünk, ahol megtaláltuk az első és egyben utolsó ellenőrzőpontunkat. Vencelnek nagyon tetszett ez a rész, ő még ilyen jó helyen nem járt hangoztatta. És valóban remek kis hely, kár hogy olyan rövid.

Miután megkaptuk a pecsétet vettünk egy kis csokit, majd mentünk is tovább. Nemsokára elhagytuk a patak medrét, amely továbbra is egyenesen kanyargott tovább, mi viszont lefordultunk balra és elkezdtük utunkat vissza a nyolcas derekához, amelyet a túra elején már érintettünk. A nap továbbra is sütött és mi továbbra is erdőben haladtunk. Nemsokára azonban kiértünk a fák közül és egy réten vitt tovább az utunk.

De nem sokáig, hamar visszatértünk a fák közé, ráadásul egy vízmosásba. Itt találtuk meg a Borsó-kutat, ahol egy szomszédos fán található kódot kellett felírnunk; ez volt a második ellenőrzőpont. Innen egy kis hullámvasutazás következett a kiterjedt, kis erecskék által mélyen felszabdalt kis erdőben, fel-le gyalogoltunk a rövid de meredek emelkedőkön, lejtőkön. Svájc felé tartottunk (értsd követtük a piros keresztet). Már azt hittem nemsokára felérünk a nyolcas derekához, de meglepetésemre még elég sokat kellett mennünk mire felértünk. Mindketten szerettünk volna már túl lenni ezen az emelkedőn. De aztán ez is eljött. Itt ismét vittem egy kicsit a nyakamban Vencelt, de nem sokat. A nyolcas derekánál a falu felé indultunk tovább. Innen már csak be kellett sétálnunk a célba, végig a lejtőn, a falu házai között. Jó kis túra volt egy számunkra elég ritkán látogatott hegységben, az első unalmas szakasz ellenére, szívesen mentem volna az egyik hosszabb távon, de majd legközelebb.

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk