A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Piros betűs túranapjaink közül az egyik a magyarországi forrástúrák sorozathoz köthető, melynek idei állomása a Gerecse volt. Habár Gyurival indultunk neki (balázska ugyanis Kínában lógatta a lábacskáját), már az elején 3 főre duzzadtunk, Tominak és történeteinek köszönhetően.
A rajt után egy könnyed síkon értük el a János-forrást. A tömeggel ellentétben mi nem maradtunk ki egy körből sem, helyette inkább testben és lélekben rákészültünk a kilátóhoz vezető kaptatóra. Felérve, elszörnyedve konstatáltuk a kilátó névadójának összefirkált képét, majd jóleső szintvesztéssel hamar a Szelim-lyuknál lyukadtunk ki. Gyurival csak néztünk nagyot, ő a lépcsőre nem emlékezett, én meg a barlangról nem hallottam korábban. A lyukból kicsusszanva újabb lépcsősort követően már a Turulnál jártunk. Tamásunk helyismeretének köszönhetően bolyongás nélkül rátértünk a pirosra. Az erdőben lépdelve sikongatásra lettünk figyelmesek, s ráeszméltünk az úton hemzsegő lódarázshadra, így letérve arról a bozótosban kerültünk egyet (sajnos így is néhány ember a darazsak martaléka lett, őket a közeli kórházba szállították).
A Bundschu-kúttól végeláthatatlanul napos, egyenes út vitt a következő pecsétig. Vértestolnából kifelé tartva finoman emelkedtünk, míg a piros kereszteződésnél jobbra le nem tértünk a frissítő ponthoz. Az ízletes falatoknak búcsút intve kissé dzsumbujos terepen közelítettük meg a Hideg-kút valóban hideg forrását. Az itineren lévő kérdésre válaszolva tetszetős erdei szakaszon folytattunk utunk a körtemplomig. Innen sajnos murvás úton baktattunk a célig. A végén már az összes követ – egyenként – éreztem a talpam alatt, melyen csak a felbukkanó ismerős arcok segítettek.
A célnál megkaptam jubileumi (3. tájegységért kiérdemelt) kutas jelvényemet, most már egy komplett erdőt berendezhetek a fákból, meg a kútból. A kötelező csoportképet követően elbúcsúztunk Tomitól, s hazafelé vettük az irányt.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
