Kaptárkövek 15

Túraparaméterek

A túra hossza

14 km

Szintkülönbség

270 m

Szintidő

5 óra

Legmagasabb pont

Indulás

Mátyus udvarház – 8.25

Útvonal

Mátyus Udvarház -> Nyerges-hegy -> Király-rét -> Cakó-tető -> Cakó-föld -> Pajados -> Mátyus Udvarház

Érkezés

Mátyus udvarház – 12.15

Résztvevők

szabola, Petra

Időjárás

Napos, gyenge szél, pár gomoly

Hát mi tagadás, nagyon rég vettem már részt utoljára teljesítménytúrán. Ha van egy kis szabadidőm inkább megyek fel a telekre, elég sok meló vár még ott rám. Most viszont Petrával beneveztünk erre a teljesítménytúrára, igaz volt benne egy kis kényszer is, hiszen Petra részt vesz a Nagy Életmódválasztó program junior szekciójában és ehhez szükséges ötpróba pontokat gyűjtenie. Aki gyerekkel túrázott már azok közül biztos sokan tapasztalták, hogy a gyerekek többségének nem annyira izgalmas egy kirándulás, nem tudnak rajongani egy furcsán csavarodó fáért, egy izzasztó emelkedőért, a lefordíthatatlan madárfüttyért, egy fárasztó munkahét utáni felszabadító kimerülésért, vagy csak simán a gyaloglásért. Majd talán 20-25 éves korban berobban újra az életükbe a túrázás, haverokkal, barátokkal. És akkor már ők is felfigyelnek ezekre az apróságokra. Most abban a fázisban vagyunk mikor felfelé menet a jaj, lefelé menet de szuper minden.

Féltem a túrától, nem ismertem ezt a környéket, így attól tartottam, hogy olyan Gödöllői-dombság feelingje lesz. Jó idő ígérkezett, úgyhogy erre készültünk. A rajt simán ment, főleg a kötelező előnevezésnek köszönhetően. Egy percig sem volt kétséges, hogy időben befejezzük a túrát, hiszen 5 órát adtak a 14 km-re. Az első szakasz egy hosszú, napos földúton vitt, majd miután elhaladtunk egy karám mellett, amelyben lovak gubbasztottak az árnyékban, befordultunk az erdőbe és nemsokára elértük az első kaptárkövet. Elég meredek kaptató vitt fel a jó kilátást nyújtó tetőre, ezt jelzi hogy falépcsősor is segítette a feljutást. Eléggé megizzadtunk, de csak egy rövid pihenőt tartottunk és máris indultunk tovább.

A következő állomás szintén egy, sőt két kaptárkőnél volt. Kellemes erdei ösvényeken majd magas fűvel benőtt tisztásokon keresztül haladtunk tova a kaptárkövekhez. Ezekhez nem vezetett olyan meredek emelkedő, mint az elsőhöz, de azért itt is felfelé kellett menni. Ezen a ponton már lassan túl voltunk 5 km-en. A túra elején szinte végig a Kaptárkő tanösvényt követtük, melynek jó pár állomásánál táblák adtak információt az adott helyszínről.

Ezután egy sziklába vájt mélyút következett, meglepően sok páfrány virított a szinte függőleges sziklafalak tövében. Kiértünk a falak közül és nagyon szép kis lapos vizes réthez értünk, majd haladtunk tovább ezen a ligetes, itt-ott fákkal tarkított vidéken egészen addig, amíg el nem értük a 4. pontot a Király-rétnél. Itt ettünk egy keveset, de itt sem időztünk nagyon sokat.

Remek kis vidéken vitt az utunk, számomra igencsak pozitív csalódásként hatott. A túra szerintem legszebb részén jártunk. És mindemellett sehol egy elhajított pille palack, sehol egy sörös doboz, illegális sitt telep, téglatörmelék, gumiabroncs. Ilyen tiszta tájon nemigen jártam meg. És ez az egész túraútvonalra érvényes. Itt jártunk legmesszebb a starttól, de időben és távban már túl voltunk a felén, hiszen visszafelé kihagytuk azt a jó pár kilométeres szakaszt, amely a kaptárkövekhez vezetett. Fenyőerdő mellett, árnyékban haladtunk hosszan, majdnem eltévedtünk az erdő szélénél de szerencsére észnél voltunk és megtaláltuk a helyes utat, nem követtük ösztönösen az előttünk haladókat. Még visszaszenvedtük magunkat a páfrányos mélyúton, de ezután már szerettünk volna beérni a célba. Az utolsó egy kilométer igazán nehezen ment, tűzött a nap, de végül beértünk a célba. Átvettük a díjazást, egy kicsit pihentünk, majd irány haza.

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk