A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Négyesben indultunk el a Márciusi Emléktúra közepső távján. Szentendréről indultunk a HÉV-állomás mellől. Nagy volt a sor a nevezési aztaltnál, de viszonylag gyorsan sikerült a nevezés, és rögtön el is indultunk. A város szélén haladtunk, majd egy két kanyar után a Kő-hegyet vettük célba. Elvileg jelzett úton mentünk, de ha csak a jelzésekre hagyatkozunk most is ott kóválygunk Szentendre felett a domboldalban. Szerencsére a rendezők kiszalagozták az útvonalat, az ünnephez illő szalagokkal.
A Kő-hegyen elmentem ládázni, addig a lányok előrementek, mi szabolával hátramaradtunk. Eddig is gyorsabban haladtak, mi ráadásul lementünk a Csepel-forráshoz is. Lajosforrásnál találkoztunk újra, ott vettem át Katikától a kiskutyát. 500 méter felett még voltak hófoltok, nem olvadt el teljesen a hó, megteltek a vízmosások is vízzel. Ahol nyáron alig csordogál valami, vagy esetleg teljesen száraz a meder, ott most ömlött lefelé a víz. Tisztán, mint Ausztriában. Ennek megfelelően nagy volt a sár, ami rendesen lelassított ugyan minket, de nem volt brutálisan rossz az út. A Tölgyikreknél volt a következő ellenőrző pont, ahol ismét kaptunk egy kis csokit.
A piros kereszt jelzésen mentünk tovább, errefelé még sosem voltam. Meglepődtem, hogy hirtelen nagyot emelkedik az út, szinte felmentünk a Bölcső-hegy magasságába. Itt a kutyával elég nehéz volt menni, folyamatosan rángatott. Szabola messze előttem, a lányok messze mögöttem voltak. Azaz csak pár percre, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy ne lássam egyikőjüket se. A hegyről lefelé a régi harckocsiúton mentünk le, majd ráfordultunk a Holdvilág-árok felé vezető turistaútra. A kutyával természetesen nem a létrán mentünk le, de anélkül sem biztos, hogy bevállaltam volna. Felülről lefelé valahogy sokkal félelmetesebbnek néz ki. Mellette a vízesés bőszen zuhogott, aztán egyszercsak eltűnt a víz az árokból. Kisvártatva ismét megjelent a kövek között, de már sokkal békésebben csordogált. Szabola már régen leért a Domini-forráshoz, meg is mérte, sőt, a Ramszesz-forrást is kitisztította a dzsuvától.
Itt kimentünk az árokból, a zöld kör jelzésen mentünk tovább a régi Csikóváraljai menedékház felé. Ez laza terep volt, kis ösvényen kanyarogtunk, sár sem volt igazán. A háznál volt a következő pont, megvártuk szabolával a lányokat, kajáltunk egy keveset, a kutya legelt, majd hányt egyet, és mentünk is. A sár miatt lassabban haladtunk, de azért elég idő volt még, a szintidő nem forgott veszélyben.
Az olvadás miatt bővebben folytak a források, mint nyáron, a Dominiből is folyt a víz. A Gyorpár-forrás csak csöpögött, mint mindig, de a Jandaház melletti Hajósy-forráson ez a sok hó sem segített. Csontszáraz volt. Pomázra bejutni mindig elég unalmas, pár kilométer az erdőben, majd beérve a városba, az utcákon gyaloglni lefelé. A célban bőséges kaja állt rendelkezésre, Katika még egy zseblámpát is nyert.