Mátrai Csillagok 40

Túraparaméterek

A túra hossza

41 km

Szintkülönbség

1600 m

Szintidő

11 óra

Legmagasabb pont

Kékes – 1014 m

Indulás

19:35 Gyöngyös

Útvonal

Gyöngyös – Sár-hegy – Szt. Anna kápolna – Mátrafüred – Benevár – Kékes – Mátraháza – Hanák kilátó – Muzsla-tető – Mátrafüred – Kozmáry-kilátó – Sástó – Lajosháza – Őrlőmű – Cser-kő – Haluskás – Gyöngyössolymos – Bába-kő – Gyöngyös

Érkezés

06:17 Gyöngyös

Résztvevők

bea, Dezsõ, Gyuri

Időjárás

Az előző napoktól eltérően esőmentes, kellemesen nyárba hajló alkonyatunk volt, a jó idő kitartott egészen másnapig.

MeCSET. Ráadásul éjjel. Sokszor voltam már a Mátrában, de ez a napszak valahogy kimaradt. Nyugtatott a gondolat, hogy Dezső jubileumi ötödik alkalommal vesz részt a túrán, ennél sokkal kitartás és elszántság igényesebb terepviszonyokkal megküzdve, így nagy gond nem lehet.Már a nevezésnél alapozódott a hangulat, mikor a tömegből kiválva egy jól ismert hang ütötte (mit ütötte, csapkodta) meg fülem – kiderült ugyanis, hogy IHCS is mezőnyjátékos.

A rajtoltatást elszúrtuk, mert az első kilométereken kissé beragadtunk a tömegben, így a Sár-hegyre felvezető kaptatón kellett legyűrnünk a már az első emelkedőn egy körből kimaradt túratársakat. Felérve az árvalányhajas naplementében latolgattuk az esélyeket, majd egy szűk ösvényes lejtmenet után értük el a pislákoló Szt. Anna kápolnát. Folytatva a sárga jelzést, enyhén dögönyözős földútra értünk, amin ráadásul az előttünk haladók is puhítottak, úgyhogy nem időztünk sokat, elővettük a fejlámpákat, és próbáltunk gyorsan kerülgetni.

Mátrafüred központjában leváltunk a 15-ös, 25-ös blokkról és egyedül baktattunk az éjszakában, majd a bazársort követően egy jobb kanyarral bevetettük magunkat a rengetegbe, a kék kereszten egészen Benevárig. A megérdemelt csoki orcánkba pakolása közben könnyed csevejbe elegyedtünk az pontellenőrökkel és kiderült, hogy Dezső csak éjjel, jómagam csak nappal, míg Gyuri egyáltalán nem volt még a Mátrában… Visszatérve az útra, monoton, sunyi emelkedőn értük el Kékestetőt, a jól beállt tempót csak a vaksötét fenyveses rész, valamint egy-két csillaglesés szakította meg, ha egyszer mátrai csillagok!

Igazolás után a sípályán vesztettünk szintet, majd a turistaút ideiglenes lezárása miatt egy előttünk haladó férfi segítette a terelést. A dózerútról letérve nemsokára megérkeztünk a Hanák Kolos-kilátóhoz. Ezt követően ismételten Mátrafüred felé vettük az irányt, a Rákóczi-forrásnál ki-ki pótolhatta megfogyatkozott víztartalékait, mielőtt egy keskeny gerincúton a Muzsla-tetőre értünk. A kilátó lépcsőjével szemben lévő ösvény Mátrafüredre vezetett, ahol némi bolyongás után egészen a Kozmáry-kilátóig, majd Sástóig meneteltünk. A tó mellett haladva következett a borzadalmak rémsége, rémségek borzadalma. Az előző napok viszontagságos időjárása eredményeképp a vizenyős, cuppogós terület kezdett megtörni, estem is egyet, utána csak Lajosháza elérése éltetett. Hál’istennek a patakhoz visszatérve mellőztük az odáig vezető idegtépő sártengert, és a Nagy-patak majd egy sínpár keresztezésével pirkadatkor elértük Haluskást. Valahogy félrenézhettük a távot, nem is tudom, hogyan, de a várttal ellentétben még bő 6 kili (feherb hozadéka) várt ránk. Innen lapos sziklákon ugrálva, Gyöngyössolymos érintésével az országút mellett, majd szőlőtőkék közt haladva pecsételtettünk Bába-kőnél. Az utolsó 3 km-t hol máshol, mint aszfalton tettük meg. No itt már minden lépés egy harakirivel volt egyenlő, a forgóm teljesen kivolt. Nagy nehezen, empatikus sporttársaim biztatásával vonszoltam be magam a célig, átvéve a honoráriumot, Dezső pedig, mivel 5. alkalommal szenvedte végig ezt a túrát, egy gravírozott sziklát kapott aczélos teljesítményéért. A padra rogyva, csak hogy kerete legyen a túrának, na kinek a hangja fogadott?