A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Idén rendezték emg negyedszer ezt a túrát, de még soha nem jött össze, hogy elmenjek rá. Inkább kihagytam a Kinizsit, mert senki nem akart velem eljönni, és túlságosan sok kedvem nem is volt 24 órát szenvedni. Eljöttem inkább ide, félig-meddig pontőrködni és túrázni.
Egy rövid időre ismét be kellett mennni a faluba, majd a DDK útonalon tovább Örömhegy felé. Meleg szakasz következett, sokáig fa sem volt a környéken, ráadásul egy szadi emelkedőn is fel kellett menni, Annál jobban esett, amikor beértünk a hűs erdőbe. Ekkor értem utol az utolsó csapatot, és hosszú kilométereken át velük mentem tovább.
Örömhegyen pihentem kicsit, ittam egy kávét és megettem a maradék kajámat. A vizemet is megittam, gondoltam, majd a Hervaszkúti forrásnál úgyis tudok tölteni frisset. De sajna a forrás nem folyt, pedig amióta járok errefelé, ez mindig működött. Ráadásul a völgyben sok a víz, ezért a szúnyog is sok volt. De ahogy felmentünk a domboldalba, eltűntek ezek a repülő kis gecyk. A tegnapi esőnek volt ugyan nyoma, de csak az erdőkben, ott is csak egy-egy helyen volt sár. Annyira száraz minden, hogy a napos részeken azonnal felszáradt az út. A nap is ezerrel sütött, és ismét Irtás-pusztánál egy hosszú napos szakasz következett. A nyakam le is égett.
Zalamerenyénél már egyedül mentem, a csoport futásnak eredt, nekem meg ahhoz nem volt kedvem. Fényképeztem a faluban, és a temetőnél teliöntöttem a kulacsot vízzel. Zalakarosig még tettem egy kis kitérőt is, megnéztem egy forrást, de a karosi hegytetőn már jött szembe Kiss Laci, aki szedte le a szalagokat a végén. Vele mentem be a célba. Csak azokat a túrázókat hagytuk le, akik a végén felmentek még a kilátóba.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
