A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A 30 km-es távon voltunk seprűk Katikával meg a kiskutyával. 9 órakor indultunk, két futóval együtt, akik már az első 500 m-en belül ki is előztek minket. Mivel jóval előttünk indult el az előző résztvevő, aki ezen a távon indult, igazából nem is találkoztunk ezután senkivel. Mi sem mentünk túl gyorsan, az erdőben többször meg kellett állni – főleg az első kilométereken -, mert a kutyát egrecíroztuk. Elengedtük, és hogy lekössük, mindig visszahívtuk, hogy ránk figyeljen, ne a kismadarakra.
Előző napokban sok eső esett, a papírforma azt mondta, hogy nagy lesz a sár, és nehéz lesz a haladás. Ehhez képest az első kilométereken egész jó volt az út. Nem volt olyan durva, ragadós sár, amibe beleragad az ember lába, és leszedi ról a bakancsot is. Néhol hófoltok, vagy inkább hóbuckák is voltak, ahol a 2 héttel korábbi hófúváskor összehordta a szél a havat. Az első ellenőrzőpontig még láttunk túrázókat, hiszen a rövidebb távok itt válnak el a miénktől. Rögtön az elágazó után Vagány talált valamit, amiben meg tudott hemperegni. Kicsit aggódtunk, hogy megint talált valami szart, de szerencsére nem volt ott semmi ilyen. Kerecseny előtt pórázra fogtuk, én meg egy botot vettem a kezembe, mert emlékeim szerint nem mindenhol van kerítés a falu szélén álló házaknál. És tényleg. Egy erdélyi kopó-szerű kutya ki is jött. Eléálltam a bottal, így sikerült visszatartani.
Nem voltunk valami gyorsak, 5 perccel az orosztonyi pont hivatalos zárása után értünk oda, rögtön tovább is indultunk. Szerencse, hogy ott volt a kutya, őrá kellett figyelni, az unalmas szakaszon is hamar túl voltunk, és meg is érkeztünk az Örömhegy lábához. Itt kezdődött a durva rész, favágók dolgoztak az erdő szélén, és össze volt járva az út is nagy gépekkel. Kiskutya átjött az itt folyó patakon. Előbb a hídon, aztán a mederben. Természetesen hosszában. Ettől eltűnt a sár a hasáról, viszont mocsárszaga lett. Tisztában voltunk vele, hogy nemsokára ismét összesározza magát. A hegy tetején, közvetlenül a turistaház alatt lett ismét járhatatlan a terep, szinte az összes fa ki lett itt vágva.
Kicsit behoztuk a lemaradást, már belül voltunk a szintidőn, de azért nem volt a háznál sem pihi. Itt a dombtetőn már sűrűsödtek a hófoltok, de összefüggő hómező már sehol nem volt. Végül is alig voltunk 200 m felett. A sáros út viszont kezdett összefüggő lenni, sok helyen csak az erdőben, a fák között tudtunk haladni. Szerencsére előbb vettük észre a tőlünk száz méterre elhaladó szarvascsordát, sikerült megkötni a kutyát, mire ő is felfigyelt rájuk. Aztán nemsokára lovasok jöttek, és mivel utálja a lovakat, itt is jó volt, hogy mi voltunk előbb résen.
A sáros erdő, majd a szántóföldek közti dűlőút után értünk a haranglábhoz, ahol ismét nem várakoztunk. Már túl voltunk az út felén, de még 2 kemény emelkedő várt ránk. Az első a szomszédos dombhátra való felkapaszkodást jelentette, Nagybakónak faluból fel a TV-toronyhoz. A zöld jelzésen mentünk fel, ahol a víz folyt lefelé, minivízeséseket formálva az úton. mivel erre nincs forrás, valami utánpótlása kell, hogy legyen a víznek. Vagy hó van a dombtetőn vagy a lapályosabb részen belvíz. Ezen gondolkodtam, amikor megláttuk a hófoltot, ami rendületlenül olvadt, ez táplálta az erecskét. Elég kemény volt innen feljutni a toronyig, oda kellett figyelni, nehogy elsüllyedjünk a sárban. Katika alternatív utat választott a füvön át a cserjesor másik oldalán. Én az úton mentem, de én haladtam lassabban. A kiskutya meg hol itt, hol ott ment, attól függően, hogy melyikünk cuppogott neki jobban.
A TV-toronynál lévő ellenőrzőpont volt az utolsó, itt ettünk hagymás-zsíros kenyeret meg teáztunk egyet, és folytattuk a sárdagasztást. A Csibiti- tóig egész jó volt az út, de a tó nagyon sárszínű volt. Vagány persze megtámadta a tavat, nem ment bele teljesen, nem úszkált, csak annyira ment bele, hogy ki tudjon menteni pár fadarabot. Már 5 km sem volt hátra, de elég nehezen haladtunk a sár miatt. Elérve a Gelse feletti szőlőhegyet kicsit jobb lett a helyzet. Még volt 45 percünk a szintidőből, a dombtetőn az aszfaltúton játszottunk egyet a kutyával. Ahhoz képest, hogy ő is legyalogolt 30 km-t, közben oda-vissza futkosott, botozott, most is futott a labda után. Persze a célba érve egyből lefeküdt, de még nem úszta meg. Kocsiba szállás előtt elvittük a focipálya mellett lévő hóbuckákhoz, és kicsit megfürdettük. A sár lejött róla, de továbbra is maradt a mocsárszag.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
