A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A tavalyi Balaton-felvidéki túra (Óbudavár 40) nagyon tetszett nekünk, így idén is el akartunk menni egy Balaton-felvidéki túrára. De felhergeltük Miklóst is már régen, akit a neje és a kisfia is elengedett. Az Óbudavár nekünk ütközött a Zemplén 50-nel, de ez a Tihanyi Gejzirit pont kapóra jött.
Sajnos elég későn indultunk. Aszófőn hagytuk a kocsit, és átgyalogoltunk Örvényesre, hogy ne a végén kelljen megtenni ezt a távot. Eredetileg busszal akartunk volna, úgy mégis gyorsabb, de lekéstük. Később kiderült, hogy a busz is késett, így elértük volna. A lényeg az, hogy fél órával később indultunk, mint ahogy én azt elképzeltem előre, és elég kevés esélyünk maradt, hogy a túra után elérjük a keszthelyi buszt. A túra elején még Örvényesen megnéztük kívülről a vizimalmot, ami egyébként csak másnap nyitott ki.
Valami spéci van rajta – már elfelejtettem micsoda, de Attis elvileg tudja -, ami az országban csak itt meg Nagybörzsönyben meg még valahol – ezt is csak Attis tudja – van. Szóval itt is van róla egyképha valakit érdekel a dolog. Szép szelíd tájon haladt a túra.Nem volt vészes emelkedő. A rendezők 1100 m szintet ígértek, fogalmam sincs hol jött ez össze. Hétvégi házak, szántóföldek,egy kis erdő mellett haladtunk,szabola természetesen útközben fényképezte a virágokat, mint például itt ezt asíksági sárga virágot (Nyári hérics).Megígértette velem, hogy ha virágot teszek be a honlapra kérdezzem meg tőle, hogy az milyen, ne csak az legyen odaírva, hogy „virag1.jpg”. Az első emelkedőt meghágva egy kis medence(Pécselyi-medence)terült el alattunk, a távolban a Balaton-felvidék vonulata, ahol a Zádor-vár is van. Innen még nem láttuk, de valószínúleg rossz helyen is kerestük. Az első ellenőrző pont egy lovas fogadónál, vagy minél volt. Itt kicsit pihentünk, kajáltunk, mert régen reggeliztünk, aztán folytattuk utunkat Pécsely felé. Ez is tipikus Balaton-felvidéki falu, amitől szabola mindig elélvez. Rendezett porták, tisztaság, mintha nem is Magyarországon járna az ember.
A falut követve lassan elkezdett emelekdni a terep, és a hétvégi telkek mellett felmentünk a várhoz. Maga a vár már egy kisebb erdőben, vagyligetbenvan, kinek hogy tetszik. Soha nem volt normális vár,
nem fejezték be az építkezést, gyakorlatilag romnak építették. A várudvarinkább egy kialudt vulkán kráterére emlékeztet, úgy veszi körül a „várfal”. A Balaton felöli oldalra egy kis kilátót is építettek, de általában mindig szembe süt a nap, ha valaki a Tihanyi-félszigetet, vagy a Balatont akarja fényképezni, így elég nehéz jó képet csinálni. A vártól Aszófőig vezető úton már jártunk egyszer, amikor Almádiban voltunk a Trixivel meg kricharddal. A vár alatti forrásnál csináltunk egycsoportképet , feltöltöttük a vizespalackokat, és elindultunk lefelé, egy darabig ugyanazon az úton, amin feljöttünk. Pécselynek a
másik végét érintettük csak, egyből felmentünk a falu feletti birkalegelőre, ahol anno fociztunk. AStadionle is van fényképezve.
Kezdett egyre melegebb lenni, a víz is fogyott rendesen, és az is kezdett egyre világosabbá válni, hogy nem érjük el a buszt Keszthelyre, de szabola felajánlotta, hogy elvisz minket Siófokra, onnan csak van vonat Kanizsára. Viszont így meg az idegesített, hogy a többiek érnek haza későn miattunk. Aszófőig elég hosszadalmasnak tűnt az út, pedig még 20 km alatt voltunk. ELég lassacskán haladtunk, de ennek ellenére megálltunk ebédelni atemplomtövében. Csokit is zabáltunk, de
sajnos a kút nem működött, így nem vettünk vizet magunkhoz. Később ez nálam még problémát okozott. Kaja után nekivágtunk a bicikliútnak, és a félsziget felé vettük az irányt. Tulajdonképpen ez a túra legváltozatosabb része, itt lett volna a legtöbb fényképrznivalió: Aranyház, Kőtár, gejzírmező, Belső tó meg minden szar, de itt merültem ki annyira, hogy rohadtul semmi kedvem nem volt fényképezni, de még túrázni sem. Szerencsére a többiek csináltak pár képet, a Belső tórólpanorámaképis készült. A Belső-tótól a Csúcs-hegyig tartó szakaszon nagyon kivoltam. A víz hiányzott, baromira.
Mikiék kértek az egyik ellenőrző ponton vizet, de abból csak jóval később ittam. A ponton adtak
ugyan teát, de az meleg volt, és nem volt kedvem azt inni. A Csúcs-hegy a félsziget legmagasabb pontja, nagyon jó kilátás van a Balatonra, a félsziget egész nyugati partjára, jó időben a Badacsony is látszik. Itt most nem volt kedvem nézelődni, gyakorlatilag megállás nélkül mentem tovább, és lent a nyeregben vártam be a többieket, akik fényképezkedtek.Itt ittam egy keveset, és máris sokkal jobban éreztem magam. Innen már sima ügy volt minden. Még a bicikliút azfaltja se bántotta a lábamat annyira, mint szokta általában. Natasa előrerohant, lehagyott mindegyikünket, hogy hamarabb sorra kerüljünk a célban, mert elég sok volt az induló. A végén éppen odaértünk Zamárdiba a vonathoz.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
