A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A Thúry György túrát négyévente rendezik meg ugyanazon az útvonalon. Idén Gelsén volt a rajt és a cél. Annak idején ez volt a harmadik teljesítménytúrám. Idén az örömhegyi kulcsosházban voltunk ellenőrző pont, de most kollégám, Juhász Attilai(Juhi) is velünk tartott. Elhívtam még egy középiskolai osztálytársamat is – Hoffer Zsoltit -, akivel akkoriban majdnem az összes környékbeli túrán elindultunk.
Az első 12 km-en sietni kellett, hogy előbb érjünk oda Örömhegyre, mint a túrázók. Ez nem igazán sikerült, de nem késtünk sokat. Útközben persze muszáj volt fotózni, de ennek ellenére elég jó tempóban haladtunk. De a túrázók gyorsabbak voltak. Reggel még hűvös volt, a völgyeket párás levegő töltötte ki, 0 fok körül lehetett, de a szép, derült időben gyorsan emelkedett a hőmérséklet. Felhő gyakorlatilag egyáltalán nem volt az égen. A képen látszik a völgyekben megülő hideg, párás levegő. Valahol arrafelé vannak Orosztony és Kerecseny falvak is. Ezen az első szakaszon csak négyévente egyszer járok – ammikor ezen a túrán indulok. Teljesen más feeling-je van, mint egy hegyvidéki túrának. Itt gyorsabban felér az ember a tetőre, és igaz, hogy nincs több száz, vagy ezer méter magasan, de vannak olyan helyek, ahonnan nagyon szép a kilátás. Kerecseny falut elhagyva sokáig nem volt erdő az út mellett. Elmentünk két temető mellett, gyorsan becsekkoltunk az orosztonyi pecsételőhelyen,igaz a pontőr elfelejtette a pecsétet magával hozni :), és siettünk is tovább a turistaház irányába. Közben egész meleg lett, és a házhoz vezető kaptató izzasztott minket. Elhaladtunk a Thúry kopjafa mellett – ezt a helyet mindig érinti a túra. A néphit szerint ezen a helyen csalta tőrbe a török Thúry Györgyöt, az akkori kanizsai várkapitányt, aki már sok borsot tört az orruk alá. Az akkori török népszokások szerint fejét levágták, és elküldték a szultánnak Sztambulba.A kopjafától Örömhegyig egy jó kis emelkedőn kell felmenni, ahol több öreg, elszáradóban lévő, vagy már el is száradt fát lehet látni. Látszik, hogy idén sokáig tartott a tél, máskor ezen a környéken ilyen időben sokkal dúsabb szokott lenni a vegetáció.
Kevéssel tíz óra után értünk fel a házhoz, ahol már elő volt készítve a kaja meg a pia a túrázóknak, és a babgulyáshoz is nekiláttak a ház gondnokai.
Mi csupán a pecsételésben jeleskedtünk. A jó időnek köszönhetően több, mint százan indultak a túrán, ezért némelykor igencsak kapkodni kellett a pecséttel, hogy mindenki a lehető leghamarabb megkapja, ami neki jár. Délután egyig kellett itt lennünk, de már jóval hamarabb, kevéssel 12 előtt elment az összes résztvevő.
Megvártuk az utolsókat, vettünk egy-egy adag gulyást ( jó volt bele a csípős paprika), aztán indultunk tovább, hogy mi is legyalogoljuk a túrát. Itt csatlakozott hozzánk Zsolti is, aki mellesleg a legnagyobb rajtszámmal büszkélkedhetett. Széles szekérúton kanyarogtunk egy erdőben, majd a Gesztenyeháznál áttértünk egy vékonyabb ösvényre. Voltak olyanok, akik elmászkáltak más irányba. Nem tudni, hogy eltévedtek-e, vagy csak fényképeket akartak csinálni.
A túra során többször találkoztunk olyan csaoporttal, akik teljesen más irányból jöttek. A következő ellenőrző pont az 5 km-re lévő József-hegyi haranglábnál volt. Itt zsíros deszkát és teát kaptak a túrázók. Nekem a gulyás után nem igazán volt már kedvem enni. Csak rövid pihenőt tartottunk, nem voltunk elfáradva annyira, hogy hosszabban elidőzzünk. Lesétáltunk Nagybakónak faluba, de előtte a domboldalból készítettem egy panorámaképet a faluról, és a fölötte lévő dombon magasodó TV-toronyról. Már egy csomószor jártam ezen az úton, de most sikerült először lefényképezni a panorámát.
A falu mellett lévő Árpád-forrásnál, vagy ha úgy tetszik Eszperantó-forrásnál pihentünk egy keveset, tettünk vizet a kulacsokba, és felmentünk a TV torony „hegyére”, ami a túra másik nagy emelkedője volt. A torony mellett nem messze van az a gesztenyefa, amit Rockenbauer sorozatában is bemutattak, illetve a képe a Dél-Dunántúli Kék Túra Atlasz elején is megtalálható. Egy ideig a szántóföld szélén haladtunk, majd bevágtuk magunkat az erdőbe, ahol a terep egyre jobban kezdett lejteni és kanyarogni egészen a Csibiti-tóig.
A Csibiti völgytől alig több, mint 5 km volt hátra a célig. Tulajdonképpen egy dombvonulat választott el Gelsétől, erre a dombhátra kellett felmenni egy elég kellemetlen emelkedőn, ami hosszú is volt, meredek is, ráadásul nyílegyenes. A dombháton szőlőhegyek között vitt az út, és már messziről lehetett látni a gelsei templom tornyát, ami mellett volt a végállomásunk. Attisnak ez volt a leghosszabb túrája eddig, de elég jól bírta. Még aznap este elment Pestre, hogy másnap a Budai-hegységben is kiránduljon egyet. Csak este vettem észre, hogy lett egy vízhólyag a sarkamon, de szerencsére nem zavart az út közben.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
