A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Szép tavaszi idő lett volna, talán az első rövidnadrágos túra is, de a két nappal korábbi hóvihar ezt tönkretette. Ennek köszönhetően elő kellett venni újra a téli cuccot bakancsostúl, kamáslistól, nagykabátostúl, sőt még cserezoknit is hoztam arra az esetre, ha beázna a bakancsom. Eredetileg a Göcsejbe mentünk volna DDK-zni, de a hófúvás miatt ez elmaradt, ezért ide jöttünk, viszont csak kettesben.
A 40-es távval csak gondolatban kacérkodtunk, aztán inkább a rövidebb maradt. Azt viszont már kicsivel dél után már be is fejeztük. Az út tulajdonképpen a harmadáig emelkedett, onnan végig lejtő volt vagy szintben haladtunk. Az az első harmad néha viszont elég brutálisan nézett ki. A behavazódott erdőben, és a gázvezeték mentén mentük egyre felfelé a Vörös-hegy irányába. Olyan volt, mintha egy hegycsúcsot ostromolnánk valahol Ausztriában. Havas is, néhol nagyon meredek, és behavazott fenyők vettek körül minket.
A csúcs után az Iluska-forrás felé mentünk tovább, ami persze nem folyt, de alatta az árokban volt némi víz. Jelzetlen úton mentünk vissza Vörösvárra. Az erdőben egy kis árokban, majd az erdőszéli szeméttelep után egy fa- és bokorsor övezte dűlőúton. Az erdőben elengedtük a kutyát, szemét módon feldobtuk a legnagyobb hóba a labdát, amit csak nagy nehézségek árán ért el. A dűlőúton viszont már olvadt, ezért sár volt, ahol viszont hiányosak voltak az útmenti bokrok, ott be tudott süvíteni a szél, és behordta a havat, ami kb. térdmagasságú halmokban állt. A városba érve kicsit kaotikusnak tűnt a leírás, hogy hol kell balra meg jobbra fordulni, de a megfelelő helyre érve egyértelmű volt bejutni a célba az utcácskákon át.