A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Sok év után, harmadjára indultam el az Olajos Körút túrán, harmadszorra is a 30 km-es távon, ami valójában 33. Annak ellenére, hogy ezen nem voltam olyan sokat, mégis igazából csak a 30 éves jubileum miatt indultam el, mivel az elsőt középiskolás koromban teljesítettem. Kicsit más volt az útvonal, mint ami a TTT honlapján megjelent. Emiatt már az első kanyarban rossz irányba fordultam, de szerencsére gyorsan belenéztem az itinerbe, és a meglepetés után vissza is fordultam, és immár a helyes úton indultam el a Meretai-erdő felé. A túra az Olajos Körút egy szakaszán megy végig, amit piros sávval jelölnek, és összesen 89 km hosszú. A túra első szakasza egy jó nagy kanyart vág le ebből az útból.
Dimbes-dombos a környék, a rajt egy dombon volt, majd ennek a gerincén mentem jó darabon, végül a domb aljában volt az első ellenőrző pont. Innen újra fel a szomszédos gerincre, ahol a DDK is halad, közben viszont egy elkerített erdőrészlet mellett a susnyásban kellett haladni. Szerencsére nem volt durva az aljnövényzet. Az emelkedőkön még levettem a sapkát, hogy szellőzzön a fejem, de azon kívül a napos részeken már rajtahagytam, pedig még 10 óra sem volt. A második pont az Olajos Emlékműnél volt, ahol kódot kellett leolvasni.
Két óra elteltével még mindig Bázakerettyén belül voltam, de lassan elhagytam, és a műúton átgyalogoltam Lispeszentadorjánra. Emlékeim szerint a buszmegálló mellett van egy kék kút, ez be is igazolódott. Három liter vizet hoztam, ebből egyet itt meg is ittam, és újratöltöttem a palackot. A falu másik felén (a Szentadorján nevűben) ugyan lett volna lehetőség palackozni, utána viszont sokáig semmi.
Szentadorján utáni amolyan ismeretlen vidék nekem, talán egyszer voltam erre, de nem emlékszem semmire. Már a tűző napsütésben, melegben kellett felmenni a Maróci-hegyre, és nagyon jó volt oda felérni. Jó a kilátás, látni nyugat felé az újudvari TV-tornyot is, igaz csak a tetejét. Nem is beszélve arról, hogy pihentetőbb szakasz jött a gerincen, majd le a falu felé. Maróc faluig nem mentünk le, csak a régi temetőjét érintettük, és kisvártatva már jött is a Maróc-hegyi keresztnél az újabb kódolvasás. Itt már kezdtem megéhezni, és a Tormafölde-Kiscsehi erdészeti műutat elérve elő is vettem egy szendvicset, amit menet közben ettem meg. Gondoltam rá, hogy kutyával jövök, de végül elengedtem ezt a lehetőséget. Sok volt a napos, meleg rész, patak szinte egy szál se, nagyon nem komálta volna a napon gyaloglást a déli hőségben. Mert persze pont úgy jött ki, hogy ekkor értem a legnaposabb részre.
Volt egy nagy erdőség ugyan a domboldalon, de a fák nagyja fiatalos volt, az áthatolhatatlan, az út is mellette ment. Sok helyen teljesen beőtte az utat is a növényzet, de szerencsére nem az az alattomos, szúrós fajta. Kiscehi után újra be kellett menni az erdőbe, felmenni, majd lejönni pár dombról, és pár kilométer múlva be is értem Budafára, ahol kajáztató pont volt. Éhes mondjuk nem voltam, szomjas viszont annál inkább, meg is ittam újra egy palack vizet. Maradt egy egész, plusz újratöltöttem az üreset félig. Aztán ettem egy zsíros kenyeret. Meg még egyet, és még egyet. Minél többet ettem, annál éhesebb lettem, úgyhogy inkább abbahagytam, és elindultam tovább Kistolmács felé. Újra le kellett térni a piros sávról, ez amolyan külön kerülő volt. Van itt egy alattomos (de a geci jobb szó rá) emelkedő, amit nem nagyon szeretek. Most annyi könnyebbség volt, hogy háromnegyedúton találtam egy nagy szarvasbogarat, és annak fotózásával örömködtem. Eddig is láttam több helyen halott bogarakat, valamelyiknek csak a szarva volt meg. De ez itt élt, a leveleken sétált.
Másik örömködés akkor volt, amikor kijöttem az erdőből a kisvasút régi végállomásánál. A Kozár-forrásnál éppen akkor jött a vonat méghozzá gőzvontatással. Ezt már videózni kellett. Utolsó alkalommal – 2007-ben – nagyon ki voltunk futva az időből. Most ez a veszély nem fenyegetett, de azért jól megnyomtam az utolsó 2-3 km-t. Végig az aszfaltúton Bátakerettyére, majd ott felé a dombtetőre. Igazából a melegtől akartam szabadulni, mert már kezdett nagyon irritálni. Egész jó időben beértem, egyáltalán nem voltam fáradt, és a meleg is csak részben volt kellemetlen. Máskor ilyen melegben teljtesen kikészülök.