A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Apát megint elrángattam túrázni hiszen a múltkori után nagyon rákaptam. Szóval mostani cél a Vértes volt.
Amint kiszálltunk még be kellett gyalogolnunk vagy majdnem 2 km-t az erdőbe, hogy elérjünk a Vértes táborig. Az idő most nagyon jó volt, ugyanis sütött a nap végig. Mikor odaértünk a táborhoz realizáltuk, hogy igazándiból bemehettünk volna kocsival is, de ez lényegtelen.
Mór szélén volt az első pont ahol pecsét pont. Ezután egy elég meredek emelkedőt kellett megmászni, és még innen is csak Mórt lehetett látni. Elérkeztünk egy csúcshoz legalábbis inkább egy kilátó ponthoz. Természetesen-mivel a turista utakat nem a kényelem miatt találták ki- ezért egy lejtő következett, ami levezetett egy völgybe. Erre láttunk egy kicsi siklót is, meg egy, engem műanyag flakonra emlékeztető gombát.
Itt kezdődött meg túra legszívatósabb része, egy egyenletes, véget nem érő emelkedő. Mit ne mondjak jó párszor megálltunk azon a 100 méteren. Ezt követte egy hosszú szakasz, amit mi vörös Lászlónak neveztünk el. Itt végig a hegy szélén egy kifejezetten szűk úton mentünk. Most nem volt a ninja warrior feladat, mivel az út iszonyat száraz és poros volt. Természetesen itt már mi magunk is alig hittük el, hogy még mindig nem vagyunk a közelébe annak az istenverte csókakői várnak. Lesétáltunk megint egy völgybe, tévedésből felkaptattunk a csókakői várba, mivel oda egy nagyon meredek lépcső vezetett. Mikor rájöttünk, hogy nem kellett volna feljönni már mindegy volt, cserébe viszont láttunk hegymászókat gyakorolni.
Visszamentünk a völgybe és elmentünk a pecsételő pontig ahol nem sokat időztünk és egyből mentünk tovább. A mondás sajnos itt is igaz volt „ha valahova lemész onnan fel is kell jönni” így még egy meredek emelkedő várt ránk. Itt már mi is picit ki voltunk, hogy hol van már a vége ennek az útnak. Sikerrel felbattyogtunk és itt jött a hawaii ugyanis egy szinte majdnem teljesen sík úton sétáltunk. Az utolsó pecsételő ponthoz is elmentünk, majd utána jött a lefele út. Itt megtettük a voksainkat, hogy melyik irányból fogunk megérkezni. Már az utolsó 1,5 km a túrából egy kisebb örökké valóságnak tűnt. Habár azt éreztem most sem volt holtpontja a túránknak.
Mikor visszaérkeztünk megkaptuk az oklevelet és a kitűzőket, ittunk teát és én ettem zsíros kenyeret. Elidőztünk vagy egy tíz percet és megindultunk vissza a kocsihoz, ugyanis azt ahogy már említettem kb. 2 km-el arrébb parkoltuk le. Visszaértünk a kocsihoz hulla fáradtan, én mondjuk majd’ kicsattantam a boldogságtól hiszen sikerült az első 20 km-s túrám.
Összefoglalva egy jó kis túra volt ahol a természetet jobban megtudtuk figyelni. Mellékesen megjegyzem nagy esőzés után mentünk viszont egy csepp saras részt sem láttunk.
Galéria
Kitűzők, oklevelek, egyebek
Zöld zóna
Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk
Őzsaláta
Smyrnium perfoliatum L.
Saspáfrány
Pteridium aquilinum (L.) Kuhn