A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A négynapos hétvége második napján mentünk el a Mátrába erre a túrára. Először a rövedebb távra gondoltam, mert kicsit féltem a Mátrától, de aztán mégis inkább a hosszút választottam. Ha lúd, legyen kövér. Nem volt előre eltervezve a túra, egy héttel korábban döntöttük el. Csak krichard ért rá. Juhi biciklizett a Tótországban, amiről természetesen leírást fog írni, szabola meg az anyósát látogatta meg.
Az első egy vicces ellenőrző pont volt, még bent Pásztón belül, 1 km-re a rajttól. El is mentünk mellette, úgy kellett visszafordulni. Az Oskolamester házát kellett megkeresni, ami egy régi ház fehérre festve, és pont úgy néz ki, mint amiben egykor a mindenkori oskolamester lakott. Fel kellett vésni az ellenőrző lapra az építés idejét. Miután ez megtörtént, öles léptekkel megindultunk Hasznos városrész felé, ami egy egyutcás, baromi hosszú falu. Végig emelkedett az utunk ahogy a főutcán battyogtunk, de nem vészesen. A falu legvégén kanyarodtunk le az aszfaltról, és a művelt földek között haladtunk felfelé a Cserteri vár irányába. Ha már itt voltunk, lefotóztattam magamat, mivel ez a vár is része a nógrádi vártúrák túramozgalomnak.
Szépen kirajzolódott első uticélunk, amíg végig emelkedőt sejtettünk. De nem így lett, mert az erdőbe érve rögtön lejtő következett, és ez még többször megismétlődött. Szerencsére nem kellett Ágasvárra felmenni, az jelentősen lelassított volna minket, csak a turistaházhoz. Két és fél óra alatt megtettük az odáig vezető 12 km-t, ami nem is rossz ahhoz képest, hogy szinte végig felfelé kellett menni.
Innen lazább szakasz következett a Csörgő-patak völgyében. Utunk többször keresztezte a patakot, sokszor az volt az érzésem, hogy tulajdonképpen az út a patakmederben megy, csak most épp nincs árvíz, ezért tudunk egyáltalán erre menni. A Hutahely nevű pihenőhelytől ismét emelkedtünk, egészen fel Mátraszentimrére, de ezzel az 1350-ből már 860 m szint meg is volt. És még félúton sem voltunk. Itt kajáltunk és pihentünk kicsit. Kitöltöttük a rendezők adta tesztet, amiben volt egy kis helytörténet és természetismeret is. Kettő kérdést elcsesztünk, így nem indulhattunk a sorsoláson. Annyi baj legyen, de legalább megtudtuk, hogy a sárgarigó szerint huncut a bíró. Bagolyirtásig kétszer is elkezdett esni, de mire belelendült volna elállt. Szerencsére a fejünk felett lévő több tonnányi víztömeg megmaradt TCU formátumban, illetve másutt vetette ki magából folyékony víztartalmát. Bagolyirtáson egy kutya is megnézett minket. Krichard szerint engem, de nekem az a gyanúm, hogy kricahrdot szemelte ki magának. Hogy pontosan mire, azt nem írom inkább le. Maradjunk annyiban, hogy próbáltam extrém bizarr dolgot kitalálni, de krichardnak többször is sikerül überelnie engem.
De itt könnyen beszélgettünk hülyeségekről, merthogy hosszú lejtő következett, egészen a Tót-hegyesig. Nagyon gyorsan mentünk, ezen a szakaszon a részidőnk jobb volt, mint az 5-ös átlag. Aztán az emelkedőn kissé belassultunk, de nem annyira. Meg is lepődtünk magunkon, hogy hogy a francban bírjuk ilyen jól. És még fáradtak sem voltunk. Tót-hegyesre felfelé elhaladtunk más kirándulók mellett. A hosszú hétvégére sokan eljöttek ide, szinte úgy kellett lerugdosni az embereket a hegyekről. Egy puli mellénkszegődött, és el is jött volna velünk egészen Pásztóig, ha nem csatlakozik a gyorsabban haladó túrázókhoz. A gyorsabbakkal ment egészen a célig.
A Hidegkuti turistaházhoz nem kellett lemenni, mert az ellenőrző pont kicsivel feljebb volt az útelágazásban. De mi lementünk, mert volt ott egy forrás, amit meg is kóstoltunk. Krichard evett unalmában. A térképen szép kilátás van írva arra a helyre, ahol a valóságban tényleg szép a kilátás a Kékesre. Itt egy részen ki van vágva az erdő, ezért nyílik jó kilátás a Mátra magasabb részei felé. A Nyikom-nyeregig tartott az emelkedő, ott kaptuk meg az utolsó pecsétünket.
