A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Már nagyon rég voltam erdőben, illetve túrázni és nem is akartam otthon maradni. A hétvégére jó pár túralehetőség adódott, de a Budai Kilátók nem vonzott, na meg az EMDT már résztvett a túrán. A Gödöllő 30 sem érdekelt annyira, így az aránylag közeli Mátra maradt méghozzá a Mátravasút túra. Még mindig látszik,hogy egy kicsit amatőr vagyok és nem fordítok túl nagy figyelmet a túraparaméterekre és fel se tűnt hogy a 20 km-en a 800 méter mit is jelent. Nem volt túl vészes, de azért számítanom kellett volna rá. Végülis mindegy, a túraútvonalból azért sejtettem valamit, hiszen Mátrafüredről Mátraházára kellett felgyalogolni és az sem végig lejtő.
Fél hétkor indultunk Pestről, Biduval, egy „újonccal”, akinek ez volt élete első teljesítménytúrája. Ezért is nem volt szerencsés hogy nem vettem komolyan aszintkülönbséget, de végülis nem volt gond semmivel. Mivel a túra kiindulópontja (Gyöngyös) és végpontja (Mátrafüred) nem ugyanoda esett ezért választanunk kellett, hogy a túra végén buszozunk, vagy az elején. Nagyon helyesen úgy döntöttünk, hogy inkább az elején, ezért Mátrafüreden hagytuk az autót és onnan jöttünk vissza Gyöngyösre. 8-kor szerettem volna indulni, de végül a reggeli buszozás miatt 9 lett belőle. Neveztünk a kisvasút végállomásánál és persze – ahogy szoktam ha nincs feherb – megint eltévedtünk. Legalább 15-20 percet elbénáztunk mire megtaláltuk a sárga sávot, ami felvezetett a Sár-hegyre. És ez nem az itiner hibája volt, hanem nem vettem komolyan ami oda volt írva és a térkép alapján próbáltuk megtalálni a jelzést. A lényeg, hogy jól elpöcsörésztük az időt.
Már reggel látszott hogy szép időnk lesz. A Sár-hegyet mindig láttuk, ha a Mátrába jöttünk, nem is lehet nem észrevenni a Gyöngyöstől északkeletre magasodó hegyet. De még sosem voltam itt. Hétvégi házak között haladtunk, majd egyre meredekebb lett a terep és a házak is lemaradtak. Hiába, az 550 méteres magasságba fel kellett mászni. Minél feljebb értünk annál jobban tetszett nekem a hely. Ráadásul egy botanikai tanösvényen haladtunk végig:), és egy botanikusnak az emlékművét is megtaláltuk a kisebb csúcson. Megizzasztott minket az emelkedő, főleg Bidut, aki abszolút nincs hozzászokva az ilyenhez. Nem álltunk meg , folytattuk az utunkat. A csúcstól egyenes terep következett egészen a Pipis-hegyig, ahol egy aprócska reptér hangárja mellett találtuk meg az első ellenőrzőpontot. Pecsételtünk és indultunk tovább Mátrafüred felé.
Jó tempóban haladtunk, ráadásul egy vadaspark- vagy inkább vaddisznópark – mellett vitt el az utunk, ahol a disznók túrták az erdőt. Beértünk a faluba és nem keresgéltük a sárgát, hanem a vasút nyomvonalán mentünk egész a végállomásig, ahol a második ellenőrzőpont volt. Pecsételtünk és itt sem álltunk meg. 3 óránk maradt a Mátraháza és vissza útra, ami kis pöcsölés miatt két és félre apadt. Valószínűleg nem lett volna gond ha nem érünk be időben alatt, de Bidu nagyon szerette volna szintidőn belül megcsinálni és ezért mentünk és nyomtuk. Várható volt hogy most végig felfelé megyünk majd. Továbbra is a sárga sávot kellett követnünk és el is indultunk felfelé. A fene se tudta hogy még egy Muzsla nevű hegy is van a Mátrában:) De van. Nemsokára felértünk ahol egy kilátót is találtunk, de elég párás volt az idő úgyhogy nem sokat láttunk.
Továbbra is nagyon jó időben gyalogoltunk, az erdőben elég sok turistával találkoztunk, de a túra résztvevőkkel nemigen. A túra alatt nem is előztek meg minket és mi se előztünk meg senkit, aki ugyanezen a túrán indult. Hamar odaértünk a Rákóczi forásshoz, de nem mértünk, emrt reggel kapkodva jöttem el otthonról és nem hoztam a cuccot. Így csak egy fotóra futotta. Tovább mentünk felfelé és lassan de biztosan küzdöttük le a szintkülönbséget. Elértük a szanatóriumot, majd nemsokára már ott álltunk a „híres” palacsintázót – lángosos előtt. Sokkal hamarabb felértünk, mint gondoltam volna. Elvileg ez a büfé volt az utolsó ellenörzőpont és még egy palacsinta is járt. 10 perces sorbanállás után (utólag kiderült, szólhattunk volna, hogy a túrán vagyunk és akkor azonnal kiszolgáltak volna minket) végül megkaptuk ami járt, gyorsan befaltuk a palacsintát és indultunk is vissza füredre. Egy óránk maradt; ez már valószínűleg meglesz.
Innen már csak lefelé kellett mennünk, de szerencsére nem arra amerről feljöttünk, hanem választani lehetett és mi a piros sáv mellett döntöttünk. Ezt már ismertem a Téli Mátra túráról így magabiztosan mentünk,nem féltünk az eltévedéstől. Amúgy sem kellett volna, mert nagyon jók voltak a jelzések. Végig lefelé, vizet vettünk a Gyökeres forrásból, majd elmentünk a kis kápolna mellett és végül pár perccel a szintidő lejárta előtt be is léptünk a mátrafüredi kisvasút végállomásánál lévő célba. Átvettük a kitűzőket, majd benyomtunk még pár palacsintát és indultunk haza. Szerintem nagyon jó túra volt, amihez a remek időjárás nagyban hozzájárult. Kis fenntartásom volt a túrával kapcsolatban, mert a ttt honlapján sem igazán hízelgő kritikát olvastam és máshonnan is hallottám már rosszat a szervező csoport egyéb túráiról. De itt semmi negatívummal nem találkoztunk – lehet hogy a kritikák miatt változtattak valamit, nem tudom, meg az is hozzátartozik, hogy mi nemigen vettük igénybe az „ellátmányt” -, kedves pontőrök, még a palacsintás is soron kívül kiszolgált minket Mátraházán. Persze az itinert egy papírlap jelentette térkép és részletes leírás nélkül, de nem is kellett több, hiszen szinte végig a sárga sávon kellett menni.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
