Börzsönyi forrástúra

Túraparaméterek

A túra hossza

38 km

Szintkülönbség

750 m

Szintidő

10 óra

Legmagasabb pont

Indulás

07:30 Kismaros

Útvonal

Kismaros – Testvér-forrás – Riezner-forrás – Kóspallag – Kisinóci th. – Pokol-völgy forrása – Szép-bérc – Lovas-kút – János-forrás – Vadász-kút – Nagy-hideg-hegyi th. – Rakodó – Újpest-forrás – Petőfi-forrás – Királyrét

Érkezés

16:45 Királyrét

Résztvevők

bea, Gyuri

Időjárás

A felhős, hűvös reggelt kezdetben kisebb intenzitású, majd egyre hevesebb esőzés váltotta fel.

Már a tavalyi forrástúrát követően eldöntöttem, hogy idén is részt veszek a sorozat börzsönyi állomásán. A reggeli csúszásoktól (MÁV, autópályáról való nem letérés) eltekintve lázas igyekezettel töltöttük ki a nevezési cetliket, melyek a neonzöld és pink különböző árnyalataiban pompáztak; majd nekivágtunk a borongós kismarosi szakasznak. A vasútállomásról kikanyarodva rátértünk a sárga jelzésre, és az országút mellett szedtük a lábunkat egészen egy lekötő utcácskáig. A későbbi erdei ösvényt több alkalommal is kidőlt fatörzsek állták úton. A fel-felsejlő helyes kis hétvégi házak, a hely szelleme magával ragadott bennünket, már-már egy elkövetkezendő „téli” túra vízióját emlegettük.

A Testvér-forrás pecsétjét, majd a Riezner-forrást megválaszolva meg sem álltunk Kóspallagig, ahol a központban az OKT jelzésre váltva kaptattunk az új szakaszra terelt kálvária dombon. Egy rét-félét átszelve haladtunk tovább befelé az erdőben, utunkat néhányszor patakátkelések szabdalták. Egyes vadul burjánzó részeknél kifejezetten az volt az érzésem, hogy nem az én 167 centis belmagasságomra tervezték. No, de sebaj, végre megpillantottuk az erdő mélyén megbúvó Kisinóci turistaházat. Frissítettünk magunkon és a lelkesedésünkön, majd a sárga jelre visszatérve a Pokol-völgy forrásához iparkodtunk. A szembejövő turista forgalom csak a forrásnál nyert értelmet, itt ugyanis a kód lekopírozását követően a rendezők az empatikus sporttársra bízták, hogy visszafordulásra, avagy mászásra adja a fejét – mi az utóbbira szavaztunk. Itt egyébként egy férfi dicsérő szavakkal illette Gyuri egyedi kendőjét – mondván \”Végre nem egy újabb marihuánás darab\”.

A szemerkélő esőben elértük Szép-bércet, ahol a távolban meghúzódó esztergomi bazilika kupola együttese, egy kis Duna szeletke, valamint a környező vonulatok látványa feledtette az egyre kedvezőtlenebbé váló időjárási viszonyokat. Az ezt követő km-ek eléggé free style-ra sikeredtek, miután ráébredtünk az eltévedés megmásíthatatlan tényére. Míg Györgyünk újratervezte az útvonalat, azon morfondíroztunk mi lesz, ha egy ellenőrző pontot kihagyva lyukadunk ki ismét a sárgán? Már-már azt fontolgattuk, hogy Gyuri majd lelesi valakiről a megoldást, de hál’istennek erre nem volt szükség.

A János-forrás és Vadász-kút után jött, aminek jönnie kellett, egy matt 200 szint szigorúan felfelé – a heves esőzés elleni menedéket a Nagy-hideg-hegyi turistaház jelentette, ahol a kötelező zsíros és vajas deszkás köröket lefutva meredeken vesztettünk szintünkből a csúszóssá vált úton egészen a Rakodóig.

Az esőtánc elmaradt, a hátralévő két forrás érintését, kétszeri balboka bicsakoltatást követően eléggé hosszúnak tűnt a királyréti halastóhoz szedresen kövezett út. Végül Ákos bácsi büféjében megtépázva, de törve nem vehettük át újdonsült jelvényeinket.