A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
A rajtoltatás a pomázi hév megállóból történt, itt nyúlhatott rá minden kedves induló 1-1 műanyag (magyar gyártmányú!) színezett bögrére.
Sokáig házak között vezetett az út, közben egy templom mellett is elhaladt, ahol sárkányölős falfestmény mutatta meg magát.Már ha valaki észrevette. Az általános iskolánál rátértünk egy szűk gyalogútra, majd lassan a lakott terület épületei is megritkultak, s az út is porosra váltott. Volt még pár ház, de aztán felsejlett a pilisi táj. Jobbra nézve sziklákat láttunk, vélhetően a Gomba-szikla, Napóleon kalapja lehetett. Végre beértünk a rengetegbe, ahol néhány kacskaringó után csalódottan tapasztaltuk, hogy az idei első ellenőrző pont nem a Janda Vilmos kulcsos háznál lesz. A házba egyébként kulcs nélkül is be lehetett menni…
Janda után egy „kis” kaptató várt ránk, amely a Kis- és Nagy-Csikóvárhoz vitt fel. Amilyen a felfele, olyan a lefele? Igen. Meredeken haladtunk lefelé a Karolina-árkon (-bokron) keresztül, majd meredeken emelkedtünk egészen a Remete barlangig. Innen a tériszonymenteseket kivéve egy nagyjából 15 m-es létrát küzdöttünk le, majd egy patak partján vezetett utunk a Holdvilág-árokig, érintve a Ramsas- és a Domini-forrást. A Holdvilág árokból kivezető út ismét egy kis izzadást hozott, meg kellett hágni a következő törpét – Morgót (kedves Mártás hozzászólónk gondos figyelmébe ajánlva). Panorama 2 Eközben betértünk egy istenhozzádra a Tölgyikrekhez is. Bár sajnos az egyik már az örök favágómezőkön múlatja idejét.
Újabb trappolás után kitárult az erdő egy nagy tisztásra. Jobbra kitérve a Szent-kútnál olthattuk szomjunkat egy-két miatyánk elmorzsolása közben. Csendes, meditációra késztető hely, kis kápolnával, kék színekkel. Kisebb pihenő után a szervezők kreatív szívatásának tudom be a titkos pontot, ami a következőből állt. Az ellenőrzőlap megfelelő rublikájába kellett kék keresztet rajzolni, de a fára kék és lila zsírkréta egyaránt kötve volt. Naivan elsőre rányúltam a felgyülemlett túrázó had végett a szabadon maradt lilára, de a továbbindulás egét befátyolozta elbizonytalanodásom, nehogy emiatt kapjak elégtelent, h a lila az azér’ mégse kék, visszafordultam hát, hogy korrigáljam botlásom.
A műúttól pár méterre vágtattunk a „globális etetőpontig” (=egy parkolóig, ahol zsíros deszkás sátor várt ránk mindenféle földi jóval), mikor is belebotlottunk egy kedves házaspárba, akik épp gombásztak. No tehát újult erővel indultunk a túra talán legszebb pontja, a Vaskapu szikla felé.
A szurdokban eléggé érződtek az esőzés nyomai. Fatörzsek, hidak egymásba torlódva. Mi nem telik egy békésen csordogáló pataktól! Pilisszentkereszt után régi köveket, oszlopfőket rejtett egy kis tisztás. Valamikor itt egy klastrom állt, ennek a maradványait lehet fellelni. Innen nagyszázalékos emelkedőt magunk mögött hagyva pillantottuk meg a Vaskapu sziklát, Panorama 6 ahonnan csodás kilátás nyílik. A sziklákra leülve pihegtünk egy keveset, élvezve az erdő és a panoráma nyújtotta megnyugtató érzést.
Már nem volt messze célunk, Dobogókő. Itt már nyűgös voltam, mert megvilágosodott előttem, hogy esélytelen az órás buszt elérni, így még kényelmesebb tempóra váltottunk, ha már késünk, tegyük gálánsan. Volt egy lány, húú nagyon sajnáltuk, mert az alig észrevehető Zsivány-sziklás ellenőrzőpont neki kimaradt és emiatt a búgó hangú szervezőkolléga visszaküldte még egy körre (ekkor nagy megkönnyebbüléssel nyugtáztam, milyen jó, hogy kijavítottam a lila keresztet…). Egy kis Hideg-lyuk, egy kis fenyveses részt követően újra lakott övezetben találtuk magunkat, innen már játszi könnyedséggel csörtettünk a Turista Múzeumig.
Galéria
Kitűzők, oklevelek, egyebek
