A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Rávettem szabolát, hogy jöjjön el velem erre a túrára, és nem bánta meg, hogy eljött. Szeretem ezt a környéket, egy csomó szép túrát lehet csinálni itt. Eddig csak tavasszal voltunk Salgótarjánban. A túra első pár kilométerén mentünk fel a Boszorkány-kőre, majd tovább egyenesen elfelé a várostól. Hegyen-völgyön vezetett az utunk, és a város szélén lévő kis településeket érintve jutottunk el Pálfalvára. Közben több ellenőrző pont is volt, de csak egyszer pihentünk egy vadászlesnél, ahol több fényképet is csináltunk. Szabola csinált egy panorámaképet a Karancsról és a Salgóról. Pálfalvára menve egy nagyon szép kis ligetes, árnyas részen haladtunk. Tulajdonképpen egy gerinc volt, néha kicsit emelkedett, majd ismát lejtő jött. Alattunk a völgyben nagy káposztaföld terült el, a völgyet körülölelő dombokon viszont csak fű nőtt, és legfeljebb egy-két fa. Átkeltünk a főúton, majd a sok lejtő után ismét emelkedő jött. Ez le is lassított bennünket. A „változó meredekségű” hegyoldalon értünk fel a Somlyára, majd továbbmentünk a Pécs-kő irányába. Nagyjából félúton voltunk, és elég jól álltunk időben is. Mivel azonban viszonylag nagy a szintemelkedés, valószínűleg romlani fog a teljesítményünk – gondoltuk ekkor. Többször megálltunk fényképezni, főleg szabola fényképezett sokat, virágokat meg ilyeneket. Egy csomó kökény is volt az úton. Sehol sem láttam még ennyit, mint errefelé. Félúton ő jobban ki volt dögölve, de lassan visszajött az ereje. Elhatároztuk, hogy emelkedőn nem rohanunk, hanem majd a lejtős részeken nyomjuk meg kicsit a gombot.
A Pécskőn csináltunk képeket a városról, majd indultunk a Boszorkány-kő felé. A régi fogaskerekű vasút nyomvonalán mentünk, útközben nagyon jó képet lehetett csinálni a hegyekről. A környéken több ilyen bányavasút is működött, mára azonban egy sem maradt belőlük. A Boszorkány-kő oldalában a legmeredekebb kaptató várt ránk, de szerencsére nem volt túl hosszú. Felérve viszont gyönyörű látvány fogad. Látszik a Mátra vonulata a Kékessel, tőle balra a Bükk. Másik irányban a Cserhát, illetve a közelben a Karancs és a Sátoros. Észak felé a messzi távolban a Tátra csúcsai is kivehetők voltak, bár az idő nem volt tökéletes ilyen szempontból. Kihasználtuk, hogy a fényképezőgépen van önkioldó, és rátettük egy sziklára, így le tudtuk fényképezni magunkat. A képen a jobb oldali az egyikünk, a bal oldali a másikunk.
A szomszédos hegycsúcs – a Salgóvár – csak egy ugrásra volt. A szint nagy részét ugyebár megmásztuk, így nem volt olyan vészes feljutni a várhoz, amit szorgalmasan építenek. A feljutás örömére itt is csináltunk pár képet. Fő célpontok a „Beszterce” és Somoskő voltak. Pihentünk egy keveset, de sajnos nagyon kevés volt a vizünk a meleg és az emelkedők miatt, ezért elsiettünk, hogy a Dornyai turistaház melletti forrásból utántöltsünk. Somoskőújfaluig megint lazább lett a terep, és megint egy régi kisvasút nyomvonalán mentünk. Még egy alagutat is láttunk, de most már nem vezettek benne sinek, és eléggé be van már nőve az oldala, ahogy ez a bal oldali képen is látszik. Mindenesetre nem mondható, hogy nem néz ki izgalmasan. Somoson ismét átmentünk a főúton és a síneken, majd egy tökmezőt értintve, és több kisebb dombot meghágva jutottunk el Kercsegre, ami egy helyi kirándulóközpont. Most is elég sokan voltak, szabola egy kib@szott jó képet csinált a helyről. Elkezdtünk számolgatni, hogy kb. mennyi idő kell még. Azt hittem, hogy fáradtabbak leszünk, azonban meglepő módon továbbra is nagyon jó iramban mentünk. Lassan a 40. km-t is elértük, de még a lábam sem fájt. Szabola sem volt már olyan fáradt, mint féltávnál, lehet, hogy a kajálás jót tett neki. Általában ő eszik kevesebbet, most viszont ő nyomta be a több zsemlét. A számolgatás során rájöttünk, hogy akár a korábbi vonattal is vissza tud menni Pestre, ezért a végén még belehúztunk. Nagyon jól lehetett menni, egy kisebb, de meredek emelkedőt leszámítva. Közvetlenül a város felett a Kálváriánál egy gyerekcsapatot is megelőztünk, akik a 20 km-es távon indultak. Alig több, mint 9 óra alatt megjártuk a túrát. Én a túra előtt is tudtam, hogy mire számíthatok, hiszen már többször voltam a környéken, de szabolának ez volt az első. Mondtam ugyan neki, hogy marha jó helyeken megyünk majd, mégis kellemesen csalódott a végén.
Kitűzők, oklevelek, egyebek
