A túra hossza
Szintkülönbség
Szintidő
Legmagasabb pont
Indulás
Útvonal
Érkezés
Résztvevők
Időjárás
Leírás
Nem vittem zseblámpát. Direkt, szóval kivételesen nem hagytam otthon, bár a juhitól kértem, ő elfelejtette. De azért lett volna nekem is, csak szarabb. Alapból az 50-esre mentem volna úgyis, amire azért nem feltétlenül kell a lámpa, de gondolkodtam, hogyha már úgyis ott kell aludni két napot, akkor mehetnék a 70-esre is. Így maradt az 50 km. Ami tulajdonképpen érint minden olyan fasza helyet a Kőszeg-hegységben (talán Cák kivételével), amit a 70-es, de nincs a végén az a 20 km-es nagy kerülő vissza Velembe. Szóval, az 50 km-es résztáv így kiérdemli az überfasza túra elismerő címet. Minden van benne, ami kell, hosszú is, fárasztó is, szép a táj, és szerintem a szervezés is jó. Csak egyedül mentem, a többiek nem értékelték a korán kelés-kurvasokat vonatozás-hidegben és hóban sokat menetelés háromszög által bezárt állapotteret. Úgy kell nekik! De akkor ne értékeljék a faszáttúrázás-utána faszapizzátevés-jótsörözés koordináták által jellemzett térszöget se! Remélem vettek egy fasza Opel Corsat Egerben, vázz!
A túra előtti nap utaztam Kőszegre, és döghosszú vonatozás után- amiben 18 km Bz-mot is volt – a suli tornatermében aludtam. Mint mindig, most is sok volt a gyerek, akik ugye gyerekeskedtek, dehát ezért gyerekek. Szerencsére fáradt voltam, még villanyfényben sikerült elaludnom. Kiderült, hogy az 50 km-es táv eleje nem a 70-esekkel, hanem a 35-ösökkel megy. Sötét volt még, nem volt nálam ugye lámpa, azt a részt pedig nem ismerem. Szerencsére az 50-es indulást meghosszabbították 7-ig így vártam. Megreggeliztem, és 6.20-kor indultam. Még mindig sötét volt, borult volt az ég, így nem is fog hamar világosodni. Szerencsére nálam volt a GPS, és ha nem láttam jelzést a kereszteződésben, akkor az segített. Csak féltem, hogy a hideg, meg a GPS lámpája hamar lemeríti az elemet, és akkor szabola engem ki fog nyírni. Kb. fél óra múltán viszont már minden jól látszódott, csak az Óházra tartó emelkedő fárasztott ki. Hozzá kell tenni, hogy itt NAGYON nem akartam túrázni, legszívesebben visszafordultam volna. Hideg is volt, ennek ellenére izzadtam, mint egy ló. A tetőn viszont minden jó lett, legalábbis ami a kedvet illeti.
Tovább a Vörös keresztig csak kevés emelkedő van, onnan tulajdonképpen lejtő egész Velemig. Útközben lefényképeztem a Bolhás-forrást, ami nem működött. Kiérve egy aszfaltútra megelőzött egy futó, aztán eltévedt, megelőzőtt még egyszer. Velemben nem álltam meg, azonnal indultam tovább. Bozsokig még párszor elismétlődött az eset a futóval, aztán végleg lehagyott, úgy tűnt, megtalálta a helyes utat, vagy elveszett örökre. A Kalapos-kőre vezet a következő kemény emelkedő. Úgy néz ki, mintha az Alpokban lenne, pedig ez még csak az alja. Azt vettem észre, hogy a durva emelkedőket kivéve egész jól bírom az iramot. Talán a túrabot miatt van, vagy nem tudom. Itt a tetőn fújt a szél, ami a fedetlen kezemnek nem tett jót. Én hülye! Otthon, amikor pakoltam el a túrabotokat, felsejlett előttem egy kép a hawk-ból: -5 fokos 850 meg erős északi szél; büszke is voltam magamra, hogy eszembe jutott, hogy kéne egy kesztyű, mert a bot miatt nem tudom zsebre tenni a kezemet. Naná, hogy otthon hagytam azt a ***** kesztyűt! Szerencsére nem sok szeles rész volt.
A Kalapos-kőnél egy számot kellett a lapra írni, ami nem a 986 volt. Innen van ugye a nagy ugrás, fel az Írott-kőre, de azért előtte van egy szép lejtő is a Sötét-völgybe. A völgybe leérve először kicsit szar volt a kaptató, de ezt is egész jól bírtam. Van egy kék háromszög jelzés, ami a fő turistaútból ágazik ki, mindig ott szoktam kicsit megpihenni, csokit enni, és inni egy kicsit. Utána újult erővel megyek tovább. Most is így tettem. 760 m magasságban pillantottam meg az első hófoltok a kidőlt fadarabokon. Aztán egyre több folt lett, míg végül össze is értek. A csúcson a fenyők úgy néztek ki, mintha valami alpesi tájon lettem volna. A padon lévő hóbol látszott, hogy kb. 2 cm hó esett. Az úton persze már nem volt, ott a túrázók letaposták. Tiszta tél volt, lent a faluban pedig még az őszből indultam. Viszont egyáltalán nem fáztam, talán a mozgás miatt.
A csúcsról egy óra alatt terveztem lejutni Velembe. Ehhez kicsit sietnem kellett. Ismét utolért egy futó, azt mondta köztem és közte vagy 20 vaddisznó szaladt át a turistaúton, volt köztük sok kicsi is. Fasza, én pedig semmit sem vettem észre belőlük. Azt hiszem, hogy ha ezen az úton jöttünk volna fel, az sokkal szadibb lett volna. Velem határában egy kútból pótoltam vízkészleteimet, a fél üveg balfi vízhez öntöttem még egy fél üveg kútvizet. Velemben most pihentem kb. 15 percet, ez alatt ettem egy kis zsíros kenyeret, meg melegítettem magam a teával. Induláskorid=wikipedia class=bigimg name=”wikipedia”elkezdett szemerkélni az eső, de nem volt vészes. Nem akartam felvenni az esőkabátot, úgyis nemsokára beérek a fák alá, ott ez észrevehetetlen lesz.
Az is volt, csak éppen a szél lefújta az intercepciós veszteséget a levelekről. A Szent Vid-hegyre vivő út is elég szép kaptató, félúton ezért pihenésképpen megnéztem a Szent-kutat. Ez sem folyt, viszont láttam egy szalamandrát sétálni a forrásnál. Az egész emelkedőn a templom alatt lévő lépcsők a legfárasztóbbak, szinte kiköptem a tüdőmet, mire felértem. Itt volt egy kicsi graupelzápor. Megint egy lazább rész jött, majd egy hosszú, közepesen meredek emelkedő fel, a Hörmann-forrásig. Nagy LAI-jú fenyvesek mellett haladt az út, de nem volt olyan sok légyölő galóca, mint a múltkor. Egyet azért sikerült lefényképezni.
