Piliscsabai Negyvenesek – Iluska

Túraparaméterek

A túra hossza

6 km

Szintkülönbség

240 m

Szintidő

4 óra

Legmagasabb pont

Indulás

10:00 – Piliscsaba

Útvonal

Klotildliget – Iluska-forrás – Vörös-hegy – Fehér-hegy – Postaréti-erdő – Klotildliget

Érkezés

14:30 – Piliscsaba

Résztvevők

szabola, Judit, Vencel, Bidu, Dani, Panka, Eszter

Időjárás

Napos

Pénteken döntöttem el hogy el kellene menni egy túrára a hétvégén, főleg úgy, hogy már régóta terveztem. Azonban valahogy nem fűlött hozzá a fogam. Érdekes, de ez van. Aztán mégis találtam egy túrát. Hat kilométerest néztem ki, így egy családi kirándulás lett a dologból. Heten indultunk útnak, a hat kilométerre bátran beneveztünk. A lényeg, hogy kitűzőt adnak és a fiataloknak ez a legfontosabb. A múltkor már belefutottunk egy kitűző nélküli 5 kilométeres túrába, ahol nem volt kitűző a végén és ez eléggé rosszul esett, úgyhogy most direkt rákérdeztünk már a túra elején. Beneveztünk és elindultunk. A túra a legrövidebb távja volt a Piliscsabai Negyvenesek teljesítménytúráknak, de szerencsénkre a hosszabb távokon 9-ig lehetett indulni és mivel mi tíz előtt értünk oda, a nevezésnél már nem volt tömeg.

Ez kellemesen hatott és a túra első méterein se találkoztunk sok emberrel. Hamar kiértünk Piliscsabáról és nemsokára már a falu melletti magánerdő határán haladtunk. Aztán pár száz méter után egy emelkedőt kellett leküzdenünk. A túrán volt szintidő, a hat kilométer leküzdésére négy órát kaptunk. Így hát egy kicsit siettünk. A fiatalok lelkesek voltak, még Vencel sem maradt nagyon le, nem ült le minden kőnél és botnál. Az emelkedőn a nyakamba vittem fel. Nemsokára odaértünk az első pecsételőhelyre. A túra útvonala egy nagy nyolcast formázott és most értünk el a nyolcas közepére. Innen tovább lefelé vitt az út, végig széles földúton haladtunk, a nap sütött, remek idő kerekedett. Hamar odaértünk az Iluska-forráshoz . A forrás időszakosnak van jelölve a térképen és most sem folyt belőle semmi. A pecsételőhelyet is itt találtuk. Egy kis függőpályát

alakítottak ki itt a szervezők és időn kívűl a gyerekek csúszkálhattak ha szerettek volna. Mi végül nem vártuk meg a lehetőséget és indultunk tovább. Egy darabig szintben mentünk, majd kiértünk a fák közül és a Pilisre tárult nagyszerű panoráma . A kis tisztásról ismét visszatértünk a fák közé és egy elég meredek emelkedőn kellett felcaplatnunk. Vencelt megint csak a nyakamba vittem fel. Az emelkedő végétől ismét lejtős széles út következett, amely egészen az első pecsételőhelyig vitt vissza minket. Vencel majdnem elaludt, de a pecsételőhely okozta izgalom felébresztette.

Innen már csak másfél kilométer volt a célig. Továbbindultunk és most Panka vitte Vencelt. Kéz a kézben sétáltak az erdei úton és pár kisebb le-fel után meg is érkezhtünk az utolsó pecsételőhelyre. Itt sem álltunk meg, mentünk tovább végig lefelé és nemsokára már a célban is voltunk. Átvettük a kitűzőket és az okleveleket is. Fura volt, hogy csak egy zsíroskenyeret lehetett enni, a továbbiakért fizetni kellett. Mindhárom fiatalt dícséret illeti, amiért olyan ügyesen végigtrappolták ezt a pár kilométert. Még a Vencel is kb. 4 kilométert gyalogolt.