Kevély körüli kevergés

Túraparaméterek

A túra hossza

26 km

Szintkülönbség

1120 m

Szintidő

8 óra

Legmagasabb pont

Indulás

8.00 – Pilisborosjenő

Útvonal

Pilisborosjenő – Teve szikla – Pilisborosjenő – Zöld barlang – Csúcs-hegy – Csobánka – Csobánkai-nyereg – Mackó barlang – Kevély-nyereg – Solymári völgy – Jenői torony – Köves bérc – Pilisborosjenő

Érkezés

14.15 – Pilisborosjenő

Résztvevők

szabola

Időjárás

Napos.

Szombaton esett le, hogy most jó sokáig nem fogok túrázni, ezért gyorsan kerestem valami környékbeli sétálnivalót. Így akadtam rá a Kevély túrákra és vasárnap el is mentem. Az első olyan túrám volt, amikor magamtól keltem fel és nem az óra ébresztett. A rajt kb. 10 percnyire volt tőlünk, és 8-tól lehetett indulni, így bőven ráértem. Pilisborosjenőre időben odaértem és nyolckor el is indultam, hogy hamar hazaérjek. Elvileg 26 km a túra és 7.5 óra szintidőt adtak rá, magyarán ha épphogy beérek 4 körül már otthon is lehetek.

Jó tempóban indultam el, hamar kiértem a falu újonnan épült villái közül és haladtam a Teve szikla, majd utána az Egri vár hasonmása felé. A sziklát hamar elértem és nemsokára már a várromok között pecsételtem az első ellenőrzőponton. Én azt hittem ez a művár azért nagyobb valamivel, de csak egy főkapu illetve oldalsó kaput emeltek, plusz a hozzá tartozó falakat. Elég sok szint tartozott a 26 km-hez, pontosan 1120 méter. Lassan el kell kezdeni emelkedni. Az út végül visszavitt Pilisborosjenőre és most az Ezüst-Kevély felé vettem az irányt a piros négyzeten.

Előtte elég sokat kellett a falu utcáin gyalogolni. Az egyik meredek utca végénél már kezdődött is az erdő, hamar beértem a fák közé, ahol fenyves fogadott. Egy darabig szintben vitt az út, majd egy vízmosás-szerű vájatban kezdtünk emelekedni, míg végül kereszteztük a Kevély gerincen futó turistautat. Ezután már lefelé vitt az út egészen a Zöld barlangig, amely már a Kevélyek északi oldalán tátongott. Innen a Csobánka feletti Csúcs-hegyre vezetett az utunk, egy kis emelkedő majd lejtő, ismét felfelé a csúcsig, ezután pedig az Oszoly alatt tért az útvonal be a faluba. Keresztülgyalogoltam a falun, majd felmásztam a Csobánkai nyeregbe, rátértem a kék sávra, arra ahol a Kinizsi jön lefelé a Kevély-nyeregből. Itt kaptam vizet, de nem álltam meg. Szinte sehol nem időztem sokáig a túra során, nem volt rá szükség, na meg szerettem volna minél előbb hazaérni.

A kék sávon vezetett az út egy darabig, majd a Mackó barlangot vette célba, és egy meredek kicsit szerpentines, de aránylag rövid emelkedő után már ott is álltam a nagy tátongó üreg előtt. Itt már 15 km-nél jártam. Innen tovább a nyeregig, majd onnan lefelé a hegy másik oldalán. Nemsokára a Solymári völgy felé vettem az irányt de csúnyán elnéztem a zöld sávot és csak akkor döbbentem rá, hogy valami nem stimmel, mikor nem találtam a biciklis útról lekanyaradó jelzést ott ahol kellett volna. Megnéztem a térképet párszor és akkor esett le, hogy benéztem. Így egy kis kitérőt tettem , majd hamarosan elindultam lefelé a völgyben.

Nekem nagyon tetszett ez a völgy, egyszemélyes kis ösvény futott végig a fák között, néhol meredeken lefelé – még jó hogy nem visszafelé kellett erre jönni:) – eleinte tölgyes, majd később fenyves erdőben vitt az út. Nemsokára kereszteztem egy szélesebb földutat, majd tovább haladtam a Jenői torony irányába, ahol a hatodik ellenőrzőpont volt. Már-már azt hittem megint eltévedtem, de nemsokára már meg is kaptam a pecsétet és mentem tovább.

Innen jó hosszú, majdnem hat kilométeres szakasz következett a Köves-bércig, nagyjából vizszintes terepen. Volt egy-két emelkedős szakasz, a Balázs-lépcsőnél a tempóm visszaesett, mintha kipukkantam volna mint egy lufi. Szerencsére az emelkedő nem tartott sokáig és a következő vízszintes szakaszon regenerálódtam. Egész jól bírtam különben a túrát, és éreztem is, hogy aránylag jó tempóban megyek, ha nincs az a zöld benézés akkor még hamarabb beértem volna. A Köves bérc-re egy rövidke emelkedő után értem fel, ahol megkaptam az utolsó pecsétet. Nagyon frankó hely ez a Köves-bérc. Még sose jártam erre, pedig itt lakom a közelben. Innen a kék sávon haladtunk vissza a faluba, ahol miután megkaptam a kitúzőt már indultam is haza. Számomra furcsának hatott, hogy nem mentünk fel a Nagy-Kevélyre, de végülis a túra neve teljesen találó volt. Jó kis helyeken visz az útvonal, egyszer sem mentünk ugyanazon az útvonalon; több helyről is remek a kilátás a környékre.

Pár növény, amelyekkel a túrán találkoztunk