Lábatlan 15

Túraparaméterek

A túra hossza

17 km

Szintkülönbség

500 m

Szintidő

5 óra

Legmagasabb pont

Indulás

08:40 Tatabánya

Útvonal

Tatabánya, Turul – Kis-réti vadászház helye – Bunchu-kút – Malom-dűlő – Vértestolna – Halyagos – Vaskapu – Aknatorony-kilátó – Turul

Érkezés

13:20 Tatabánya

Résztvevők

bea, Gyuri

Időjárás

„mert ez egy indiánnyár…”, a reggel enyhén csípős volt, később a szél is megrázta rakoncáját (Gyurit picit nyomasztották is a felhős erdőrészletek)

Győri evezős hétvégém megszakítandó, vettem részt másodmagammal a Lábatlan 15 nevezetű túrán (szinte hallom feherb kuncogását, amint épp a túra hosszát méltatja, pedig igazán tudhatná, hogy nem a méret a lényeg…).

Az elején eléggé frusztráltnak éreztem magam, amiért nem ment oly gördülékenyen az út megtalálása – eddig el voltam kényeztetve, mert mindig csak követtem feherbéket -, míg Gyuri rá nem világított a gps és a térkép mutatta hasonlóságokra. Egy kis lámpaláz – mondogattam magamban. A turul mellől induló piroson vezetett utunk, az erdő gondozott, kellően irtott volt, több helyen gombával tarkítva. A Kis-réti vadászház hűlt helyét leltük csupán, meg egy jókora tölgyet. Innen a sárgán folytattunk a barangolást, ahol kisvártatva elérkeztünk egy termetes rétre (Malom-dűlő), megannyi bálával tűzdelve. De előtte még bekanyarodtunk a Bunchu-kúthoz egy málnahörpintős pecsételésre.

Keréknyomunkhoz visszatérve remek alkalom nyílt némi bálás-vadvirágos fotózásra, míg Vértestolnáig csörtettünk. Útközben a szél is felerősödött, és a falu szélén lévő westernes, cowgirl-ös beütésű lovarda illatát már messziről az érkezők tudtára adta. Vértestolna – mérete ellenére – rendezett, tiszta portákkal tűzdelt kis község, ahol több helyen nem csak magyarul, de németül is szerepeltek a nevek (ld. kindergarten). A presszóban tett látogatásunkat követően borospincék felé vettük az irányt, hogy Torrf Tolnau-t elhagyva ismételten az erdőbe vessük magunkat. Elértünk az első komolyabb kaptatóhoz, ahol 170 méter szintet leküzdve, valamint a hínáros dzsungelen átvágva még bő egy százas emelkedő vezetett a Csúcsos-hegyi Ranzinger Vince kilátóhoz. Nem voltam rest, felkerekedtem hát egészen a csörlőkig, ahol rácsos körpanoráma várta az azt megmászókat. Innen már csak egy 10 perces köpésre voltunk a céltól, ahol a rendezők empatikusságának tudom be, hogy 5 kukac közül választhatott az a túrát teljesítő sporttárs, aki becsülettel lejárta a lábát; majd vetettünk még egy búcsú pillantást a Turulra.