Egy hetet töltöttünk 2017 nyarán Bergenben, és végig arra vártunk, hogy mikor lehet felmenni a város legmagasabb pontjára, a 643 m magas Ulrikenre. Minden reggel a webkamerák végignézésével kezdődött, de itt rendszerint csak szürkeséget láttunk, az egész hóbelevanc felhőben volt. Mivel kb
Ötnapos mátrai túrázós hosszú hétvégén egyrészt kéktúráztunk, másrészt összegyűjtöttünk annyi ládát, amennyit csak lehet. Ez a túraleírás utóbbiról szól.
Az Azroi-szigeket legnagyobbikán, San Miguel-en töltöttünk el majdnem két hetet. Az itteni túrákról készült pár leírás. Azt, hogy hova érdemes ellátogatni, illetve ezek közül felállítani egy preferencia-sorrendet, hogy minél hatékonyabban el tudjuk tölteni azt a rövid időt, amíg itt vagyunk, több weboldalt néztünk végig
Joao Bom nevű faluból indultunk erre a rövidke túrára, ami majdnem a tengerparton van, csak jó 250 m-rel felette. Az előző napok remek, napsütéses időjárása véget ért. Helyette befelhősödött, és feltámadt a szél
Mivel a turistatérkép domborzatárnyékolással készült, már ránézésre egyértelmű az egykori kaldéra pereme, amelynek mentén a turistaút végighalad. És már a térképről is látszik, mennyire fasza ez a hely, ezért ez volt az első számú célpontunk, amikor még itthon terveztük a túrákat. (Utólag azért kiderült, hogy ennél még faszábbak is vannak, de ez most mindegy
Faial da Terra a falu neve, ahonnan a túra indult, és a tengerparton fekszik. A tengerpartot úgy kell elképzelni, hogy van egy 300-400 m-es sziklafal, ami beleszakad a tengerbe, amit a hullámok folyamatosan nyaldosnak. De ez a nyaldosás nem olyan, mint a Balatonon, vagy az Adrián, hanem kő keményen nekibaszódik a hullám a sziklának, és felcsap több emelet magasra
Az idei évet komolyabban kell venni, mint a tavalyit; a statisztika elég szörnyű 2016-ra. Ezért idén bekeményítünk és több túrára megyünk;az összes megtett kilométer éves bontásban egy normális eloszláshoz hasonlít, jobb lenne az exponenciális görbe, bár az ugye utópia. Na mindegy, most februárban végül nem is egy teljesítménytúrát, hanem egy rövid, egynapos túramozgalmat választottunk, mert se a Bakonyba se a Budai-hegységbe nem szerettünk volna menni
Ötnapos mátrai hosszú hétvége egyik legkényelmesebb túráj volt ez, azonban itt volt a legszarabb az idő. A kellemesség abból fakadt, hogy fentről mentünk le Parádra, szint is csak azért volt benne, mert fent a gerincen voltak kisebb emelkedők, és egy láda miatt az Ilona-völgyi vízesés völgyében kellett egy vargabetűt is tenni.
Fischbach a róla elnevezett alpi régióban a Fischbacher Alpe-ban van, annak is a közepén. A környék legmagasabb pontja a Teufelstein, alig 1500 m magas. Ez amolyan Gödöllői-dombság-szerű környék
A Semmeringen van egy hegy, amire egy csomó antennát tettek. Amikor először kirándultunk erre, akkor elneveztük Zöldesnek, mivel a Kékesen is van TV-torony, de az a név már foglalt. Ez olyasmi elnevezés, mint a dendeócse, csak egy fokkal több értelme van
