A Hohe Veitsch is kb abban a vonalban van, mint a Schneeberg-Rax-Schneealpe tengely, csak kicsit attól északra. Ez már igazi hegyes környék volt, törpefenyőkkel, sziklákkal, hosszú-hosszú emelkedőkkel, egyáltalán nem Gödöllői-dombság feeling. De azért nem is durva, kitett gerincekkel
A Semmeringen van egy hegy, amire egy csomó antennát tettek. Amikor először kirándultunk erre, akkor elneveztük Zöldesnek, mivel a Kékesen is van TV-torony, de az a név már foglalt. Ez olyasmi elnevezés, mint a dendeócse, csak egy fokkal több értelme van
Tavasszal is elmentünk egy egynapos, rövidke túrára a Rax-ra, de ezúttal a Preiner Wand-ot céloztuk meg. Edlach falu felett lévő szálloda parkolójába álltunk be, ahogy sokat mások, akik túrázni szerettek volna. Nem sokáig lehet ezt már megtenni, mert ahogy néztük, sorompót építenek a parkoló elé
Sopronból ugrottunk át a Hochlantsch-ra, ami Stájerországban van Graz-tól északra, a Mura völgyétől keletre. Oldalában van a Medveölő-szurdok, amin át a csúcs is megközelíthető nyugat felől. Mi nem ezt választottuk, hanem kelet felől, Teichalm felől mentünk fel
Krichardtól jött az ötlet, hogy menjünk el valami környező magas hegyre, amit egy nap alatt meg lehet járni oda-vissza, és még normálisat túrázni is lehet. Én a Tátrába mentem volna, akkor ihattunk volna Kofolát, de a többiek inkább Ausztriára szavaztak. Ez krichardot és Katikát jelentette
Az idei szlovéniai kirándulás második túranapján én máshova mentem mint a többiek. Az első túranap, a Stenarra felvezető mászás rádöbbentett arra, hogy akármennyire is szeretném egyszerűen nem fog sikerülni fellőni 100 kilómat 1900 méteres szintkülönbséggel a szlovén legmagasabb csúcsra a Triglavra. Már tavaly is gondot okozott testem antikarbantartása és akkor is csak 1 csúcsra tudtam felmenni a 3 közül
Visszamentünk a Júliai-Alpokba, hogy megcsináljunk két hegyet, amit annak idején egyszer már félbehagytunk. A főfogás természetesen a Triglav volt, de előtte mintegy bemelegítésként a Stenar-ra is felugrottunk. Az első próbálkozás még 2006-ben volt, havas körülmények között, és nem sikerült feljutni a csúcsra
5 éve próbáltuk meg először megmászni a régi szlávok háromfejő főistenéről elnevezett hegyet, ami benne van Szlovénia címerében, és a szlovén kiadású 50 eurocentesen is. Nem mellesleg egy ilyen nevű süti is létezik, de most nem találtunk sehol. Az első próbálkozás egyhén szólva is balul sikerült, nemogy nem jutottunk fel a csúcsra, de lefelé még helikopteres segítséget is kellett kérni
Balkáni túránk harmadik, utolsó állomása Szerbia legmagasabb pontja volt. Ha Koszovót külön államnak tekintjük, akkor ez a Midzor, a bolgár-szerb határon a Stara Planina hegységben. Az előzetes internetes információvadászat és térképnézegetés alapján arra jutottunk, hogy ez nem lesz egy nehéz túra, leszámítva a távot, de hát itt is közbejött egy-két dolog
Balkáni túránk második állomása Bulgária legmagasabb csúcsa, a Muszala volt, ami egyben a Balkán-félsziget legmagasabb pontja is a maga 2925 méterével. A summitpost. org-on talált leírás alapján a magassága ellenére előre nem tűnt túlságosan nehéznek a feljutás az 1300 m magasan fekvő Borovets-ből, ami amolyan bolgár síparadicsomnak tekinthető pályákkal, nyitott és zárt felvonókkal
