Balkáni háromrészes túránk első állomása a Moldovenau volt, Románia legmagasabb csúcsa. Eddig csak olyan magashegyi túrákat szerveztünk, ahol egy nap alatt meg lehetett fordulni a völgyből, nem kellett a hegyekben szállást keresni vagy csinálni. Most ez nem igazán volt kivitelezhető, bár a feladat nem lehetetlen
Amúgy is nehezek a győri túrás szombat hajnali kelések, de még inkább visszavet a lelkesedésből, ha a buszon indulás előtt közlik, hogy egész nap esni fog…
A helyzet a Seckau közelében lévő Gasthof Steinmühle parkolójában sem változott. Felcsatoltuk a kamáslikat, esővédő huzatokat és nekiindultunk a borzadalomnak - néhányan a remény haloványan pislákoló fényforrásával lelkükben, hogy majd csak eláll.
3 évvel ezelőtti emlékezetes debütáló osztrák túrám a Raxon volt, s az idei szezont is ezzel zártuk.
A busz Hinternasswald parkolójánál rakott ki bennünket, s rövid, aszfaltos szakasz után azonnal nekiveselkedtünk a zaftos hegynek, hogy 1 km alatt 800 métert emelkedjünk. Gyurival már az elején beálltunk a saját tempónkra, ez kifizetődőnek bizonyult, így gond és megtorpanások nélkül haladtunk
Ismét elmentünk Kelet-Tirolba egyet hegyet mászni. Három csúcsot néztünk ki, illetve elugrottunk Olaszországba a Dráva-forrásához. A terv csak félig-meddig teljesült, csupán egy háromezrest sikerült meghódítani, azt is csak a csapat 75%-ának, illetve a másik majdnemháromezrest is csak az 50%-ának
Második nap délelőtt végig esett az eső, és nem úgy tűnt, mintha abba akarná hagyni. Ezért nem hegyeztünk, hanem csak a Dráva forrását tekintettük meg Olaszországban, az osztrák határtól pár kilométerre. Igazából nem ez volt maga a forrás, ahhoz sokat kellett volna még kapaszkodni
A két túrás napon kiderült, hogy mindegyikünk egy kicsit parázik valamitől. Szabola a szintemelkedésről, krichard a meredek gerincektől, én is kicsit tartottam volna egy háromezrestől. Egyedül juhi volt tökéletes, csak szokás szerint épp kedve nem volt a túrázáshoz
Előzetesként csak annyit mondanék, hogy ez volt életem egyik legszebb túrája (a képek természetesen meg se közelítik az ott látottakat, úgyhogy mindenkinek bátran ajánlom a felkeresését).
Osztrák kalendáriumunk következő bejegyzése az Ötschergraben volt. A bejáratnál, ahol a jegyek is megváltásra kerültek, egy kisebb kalandpark és néhány szórakoztató-ismeretterjesztő várta a látogatókat
Bevallom őszintén, a túrára való jelentkezés egyik meghatározó mozzanata a 2 éve itt fogyasztott csokis (+ valamilyen alkoholba áztatott pikáns) körtés süti volt; de gyorsan csalódnom kellett, amikor a túra végén a nénik közölték, hogy már nem szerepel a repertoárban…
no de addig még hosszú út állt előttünk.
A második napra egy körtúrát terveztünk. A feherb és a Natasa az előző napi Hochstul-kudarc után úgy döntöttek, hogy nem tartanak velünk. Valószínüleg sokat kivett belőlük a hatalmas szél, ezért csak hárman vágtunk neki a túrának
Eredetileg pünkösdkor szerettünk volna elmenni a Dinarára, Horvátország legmagasabb pontjára. Akkor elhalasztódott a nyárra, és összekötöttük a túrát egy adriai nyaralással. Pontosabban a nyaralás egyik napját szántuk arra, hogy elmenjünk a hegyhez
